Először csupán enyhe kellemetlenség. Oké, időnként talán tényleg több annál. És a gyomrom is puffad, esetleg ég olykor. Azt hiszem, reflux, rákerestem a neten. Voltaképpen nem tudom kötni semmihez, rájöttem, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy mit eszek. Ha naponta ötször eszek, keveset, az sem az igazi. Ha tartok egy kis diétát, az ideig-óráig segít. Persze, feszült vagyok, hogyne lennék, tudom, tudom, a stresszt kezelni kellene.

Aztán ott van a többi. A hajam is hullani kezdett. A bőrömmel soha nem volt problémám, most pedig időnként úgy érzem magam, mintha ismét kamaszodnék. Persze nyaranta elmúlik, az a kis száraz folt is, és tényleg semmiség, másoknak ezerszer rosszabb. Talán meg kellene találnom a megfelelő kozmetikumot, sampont is kellene cserélnem… ezzel igazán nem érdemes orvoshoz menni. Inkább vitamint kellene végre szedni. Rendszeresen. Legyen mondjuk egy multivitamin, egyszerű, abban minden benne van.

Azután már kicsit rosszabb. Pedig szedem én rendesen azt a vitamint. Felszaladt pár kiló is, persze, itt voltak az ünnepek, születésnapok, nyaralás… hát tudod mit? Majd jövő héttől jobban odafigyelek. Mondjuk csak gyümölcsöt kell enni egész délelőtt, az legutóbb is bevált. De az is lehet, hogy inkább kipróbálom azt a másik diétát, múltkor láttam a neten. És persze attól a bizonyos jövő héttől még futni is fogok rendszeresen. Bár lenne több energiám, napok óta nem alszom rendesen, forgolódok, fel-felriadok, reggelente pedig alig térek magamhoz kávé nélkül. Hogy abban kalória? Ne viccelj! Gyakorlatilag nulla, egy kevés tejjel ittam régebben, de mostanában az sincs benne, egy szem édesítő és kész.

Puffadás, hasmenés, székrekedés. Na, nem mindig, időnként. Vagyis már gyakrabban. Fáradékonyság. És egyre feszültebb is vagyok ettől az egésztől, valószínűleg mégsem ártana egy kivizsgálás. Legalább néhány évente. Labor. Aztán az eredmény. Egy kis B-vitamin hiány, talán az LDL koleszterin egy picikével magasabb, mint kellene. Az orvos megnyugtatott, az eredményem alapján nincs különösebb gond, egy-két csillagozott érték mindössze. Figyeljek az étkezésemre, mozogjak, szedjem a felírt vitaminokat.

Megnyugodtam. Megnyugodtam?

A tünetek továbbra is velem vannak, újabbak jelentek meg. De hát a labor szerint gyakorlatilag egészséges vagyok… És mégsem érzem magam annak.

Ismerős gondolatok? Ha te is ebben a cipőben jársz, javaslom, vegyük kézbe egy kicsit együtt is azt a laboreredményt.

Az orvosi szempontból normál laborértékek, ahogy azt láthatod, a különféle vizsgált paramétereknél viszonylag széles referenciatartományt ölelnek fel. Tudnod kell, hogy ezt a referenciatartományt a teljes népesség statisztikai átlaga alapján határozzák meg, gyakran nem csak országonként, de laboronként is más és más értékekkel. Amikor az össznépességet vizsgáljuk, kézenfekvő, hogy sajnos a krónikus betegek eredményei is bekerülnek a statisztikába, ami – ahogy egyre romlik az emberek általános egészségi állapota, sokszor jelentős mikrotápanyag- vagy vitaminhiánnyal összefüggésben –, jelentősen rontja a tartomány értékeit. Nem véletlen, hogy időről időre módosítani is kell rajta. Megismétlem másképp: a normál laboros referenciatartomány a járványszerűen terjedő krónikus betegségek korában már korántsem azt jelenti, hogy egészséges az, akinek nincsenek, vagy alig vannak csillagozott eredményei. Csupán annyit jelent, hogy az illető annyira „egészséges”, mint az adott ország/régió átlag népessége. A titokzatos tünetek fényében pedig csak a diagnosztizálható betegség hiányát jelenti. Ugye, ez mindjárt másképp hangzik?

Amikor tehát laborvizsgálatra mész, valójában már diagnosztizálható betegségre utaló jeleket keresnek nálad, ezeket pedig tüneti kezeléssel célozzák meg. A probléma az, hogy a tünetek kergetése, illetve azok kezelése gyakran nem képes leásni a problémád valódi okáig, nem, hogy a betegségmegelőzésig vagy a teljes gyógyulásig. De hát hol van erre idő manapság a túlterhelt egészségügyben? Különösen akkor, ha csupán egy-két csillagozott laborértéked van, tehát orvosi szempontból egészségesnek számítasz, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk.

A funkcionális medicina elvei alapján történő laborelemzés ezzel szemben egy szűkített, optimális tartományt vizsgál, ahol nem betegséget, hanem fiziológiás zavart keresünk. A cél tehát ebben az esetben nem a betegség kezelése, hanem a lehetséges diszfunkciók korai felismerése és korrigálása – tehát egyfajta állapotfelmérés -, optimális esetben még a diagnosztizálható állapotok előtt. Fontos különbség, hogy a funkcionális szempontból optimális tartományok nem a teljes, hanem az egészséges népesség értékein alapulnak, melyek az ezirányú kutatások fényében folyamatosan frissülnek. Hogy melyek is ezek a funkcionálisan optimális értékek? Azok, melyekhez nem asszociáltatható magasabb kockázati tényező sem betegség, sem diszfunkció esetében.

A diagnosztizálható állapotok előtt feltárt és a gyökérokoktól megcélzott funkciózavarok segítségével az apró, jelentéktelen tünetek visszafordíthatóak, illetve megszüntethetőek lesznek gyakran egyszerűen elsajátítható életmódstratégiák segítségével és nem válnak belőlük idővel diagnosztizálható állapotok. Az egészséged tehát a te kezedben van.

Élsz vele?