Az elmúlt évek során számtalanszor felmerült bennem az a kérdés, hogy a homeopátia vagy életmódváltás adhat-e valódi megoldást egy krónikus, régóta fennálló állapotban.
Folyamatosan kerestem a válaszokat, és mivel a közelmúltig nem igazán jutottam dűlőre, így magát a kérdést vizsgáltam meg közelebbről.
Ahogy ez már csak lenni szokott ezeknél a kérdéseknél, arra jöttem rá, hogy nem az egymásnak ellentmondó válaszokkal van gond, hanem magával a kérdésfeltevéssel. Mintha bizony egyetlen helyes irányt lenne kötelező mindenkinek választani, függetlenül a személyiségétől, a hitrendszerétől, a fájdalmaitól, a kudarcaitól, az egész történetétől és az úttól, ahol éppen tart.
Személyes, mentori tapasztalatom arra mutat, hogy azok, akik hozzám fordulnak, teljesen különböző pontokon érkeznek el a változás igényéhez, különböző lehetőségekkel és elképzelésekkel.
Van, aki már pontosan látja, hogy életmódot kell váltania, és készen is áll erre a munkára. Van, aki nagy elánnal veti bele magát a közös munkába, mások időnként meg-meg torpanva, megint mások elérnek ugyan eredményeket, valami azonban mégis újra meg újra visszahúzza őket, még ha nem is feltétlen a startvonalra.
Aztán akadnak, akik hosszú évek, akár évtizedek után érkeznek el arra a pontra, hogy a mindennapjaikban is nehézséget okoz az állapotuk testi, vagy mentális szinten. Hát ilyenkor egy teljes életmódprogram, az én sokat emlegetett szokásformálásommal valóban nem tud inspiráló lenni. Kénytelen vagyok beismerni, hogy legjobb szándékom ellenére is kihúzhatom náluk a gyufát. Ám ez a fajta elkeseredettség, motivációhiány, vagy a félelem a csalódástól is tünet lehet. Klasszikus homeopátiás tünet.
Miközben bennük is ott munkál a vágy, hogy jobban legyenek, értsék, hogy mi történik velük, bennük, a testükkel. Lehet, hogy számos irányzatot, diétát, rutint megpróbáltak már eddig is, ugyanakkor van egy olyan, visszatérő mintázat a tüneteikben, amivel sem ők, sem az egészségügyi ellátórendszer nem tud mit kezdeni.
Ezen a ponton tehát korántsem az a jó kérdés, hogy melyik módszer a jobb, sokkal inkább az, hogy miképp fér meg a két szemlélet egymás mellett?
A változás nem egyetlen hatalmas döntésből áll, napról napra kell rengeteg apró döntést meghoznunk. Van, aki számára egy ilyen döntés, hogy homeopátiás segítséget vesz igénybe.
Az én szemléletemben a homeopátiás konzultáció nem az életmódváltás helyettesítője. Inkább egy olyan megközelítés, ahol meg tudom adni neked az időt és a teret a teljes történeted feltérképezésére. Ahol elsősorban azt figyelem meg, HOGYAN mondod el a problémádat, hol tartasz a folyamatodban.
Persze továbbra is szép számmal lesznek, akik számára a szokásformálás lesz az első lépés, számukra kiegészítésként szolgál majd a megnyíló homeopátiás konzultációk lehetősége. De tudom, látom, hogy sokaknál a megértés és a rálátás nyitja meg az utat, az, hogy valaki végre végighallgatja és rendszert lát a történetében.
Amikor idáig jutottam a gondolataimban, az számomra tényleg nagy megkönnyebbülést jelentett. Hiszen a különböző eszközök nem versenyeznek, hanem kiegészítik egymást. (Lám, nekem is évek kellettek ehhez a felismeréshez, miközben a tanulás során is jónéhányszor azon a ponton voltam, hogy feladom. Jól tettem, hogy végül nem így döntöttem.)
Több, mint négy éve képzem magam a klasszikus homeopátiás a szemléletben, párhuzamosan az életmódbeli megközelítésekkel. A célom mindennek az ötvözésével az, hogy minél többen el tudjanak indulni valahonnan. Ez most az én mentori utamban is egy változás, hatalmas mély levegővétel előzte meg.
Annak, aki szeretné igénybe venni ezt a megközelítést, most bevezető lehetőségként 90–120 perces online homeopátiás konzultációk indulnak. Az első időszakban 8–10 főt tudok fogadni. A konzultációt követően 30 perces utánkövető alkalmak lesznek a folyamat támogatására és finomhangolására, illetve visszajelzésre.