„A belek minden betegség forrásai” Hippokratész
Az éteresztő bélről vagy bélpermeabilitásról, amely gyakorlatilag szinte az összes, nyugati típusú étrendet és életmódot kisérő, egyre inkább elterjedő krónikus betegség hátterében megtalálható, mostanában rengeteget hallunk. Akár lyukasbél szindrómaként hívjuk – ami persze nem feltétlen fedi le a valóságot -, akár áteresztő bélként beszélünk róla, összefüggésben van a bélrendszerünkben található baktériumok állapotával, diverzitásával, vagyis a mikrobiomunkkal.
Érdemes ugyanakkor tisztában lenned azzal, hogy mindannyiunk vékonybele természetes módon „áteresztő”, hiszen mindössze egy sejtréteg vastagságú fallal van körülvéve. Nem is lehetne másképp, ha azt szeretnéd, hogy az elfogyasztott tápanyagok a lebontás és feldolgozás után a véráramodba kerülhessenek, vagy ahogy a régiek mondták: véreddé válhassanak.
Amikor azonban a vékonybél egyetlen sejtréteg vastagságú sejtkapcsoló struktúrája valamilyen módon károsodik, ott olyan idegen anyagok és fehérjék jutnak át a véráramba, amelyeknek semmi keresnivalójuk sincs arrafelé. Ezek az idegen anyagok aztán megzavarhatják az immunrendszered működését, ami végső soron krónikus gyulladásokhoz vezet. Ennek nyomán később felszívódási zavarok, autoimmun betegségek alakulhatnak ki. Alaptézis, hogy amennyiben valamiféle autoimmunitásban érintett valaki, biztosan jelen van a háttérben kóros bélpermeabilitás is.
Bár a könyv csupán napjaink amerikai helyzetéről beszél, gyakorlatilag az egész fejlett, európai társadalom legsúlyosabb egészségügyi krízisének alapját érheted tetten benne a ’lyukas bél szindrómát’ kiváltó különböző okok és hozzájáruló faktorok szemügyre vételével. Így például
- a finomított cukrokban és szénhidrátokban gazdag étrendet,
- a mezőgazdaságban használt műtrágya, rovarirtó szerek, illetve a nagyüzemi állattartás során alkalmazott hormonkészítmények, antibiotikumok maradványainak halmozott megjelenését elfogyasztott ételeinkben,
- a feldolgozás során a táplálékunkba kerülő egyéb toxinokat,
- a rohanó életmódból fakadó folyamatos és feldolgozatlan stresszt, melyet sokaknál tovább tetézhet a kilátástalanság és az anyagi problémákkal való szembesülés
- a gyakran már-már elképesztő méreteket öltő, túlzásba vitt sterilizálást és fertőtlenítést, amit a világjárvány idején sokan – ha kellett, ha nem – még nagyobb intenzitással alkalmaztak,
- végül pedig a vény nélkül kapható gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, savlekötők használatát.
Dr Josh Axe – egyébiránt igencsak vaskos – könyve laikusok számára is mindvégig érthetően és olvasmányosan vezet végig az okok és a következmények leírásán. A „piszok jó program” alkalmazásával kínál megoldást az általa megkülönböztetett ötféle béltípus gyógyítására: a candida bélre, a stresszes bélre, az immun bélre, a savas, illetve a toxikus bélre.
Bár meglátásom szerint ezek a megkülönböztetések és napi rutin ajánlások leginkább összemosódó árnyalatok, mintsem éles határvonalak, továbbá a béltípus-kvíz elvégzése mellett a tested saját jelzéseire való odafigyelés sem elhanyagolható, a könyvben javasolt étrendi-, valamint életmódstratégiák alkalmazásával nagy vonalakban magam is egyet tudok érteni az általam tanultak fényében.
A könyv végén található receptek között pedig bőven vannak olyanok, amelyek azonnal beépíthetőek az étrendedbe, illetve az otthonod és tested tisztántartásába, ápolásába is. Szóval, „Piszok jó” programra fel!