Olyan jó lenne, ha nem küzdenél állandóan a magad előtt tolt feladatokkal, ugye? Ha több időd lenne azokra a dolgokra, amelyektől igazán boldognak és hasznosnak érzed magad és kevesebbet kellene fecsérelni afféle “nemszeretem” dolgokra, mint a házimunka, a munkába járás vagy az értelmetlennek tűnő várakozás.
De vajon tényleg boldogabbak lennénk attól, ha végtelen szabadidővel rendelkeznénk? Ha a világ összes ideje a tied lenne vajon tényleg megtennéd azt, amitől igazán jól érzed magad?
Teszem azt festenél, alkotnál, tanulnál valami új dolgot, amit már régóta tervezel, elmennél reggelenként futni egyet, vagy minden áldott nap relaxálnál, többet pihennél, egészségesebb ételeket főznél, nem csak a multik polcáról kapkodnál le valamit, amit gyorsan el lehet készíteni, esetleg többet olvasnál? A kutatások szerint nem, sőt. Azok az emberek, akik túl sok szabadidővel bírnak, hosszú távon kevésbé elégedettek az életükkel. Kiváló példa erre a COVID alatt otthonukba kényszerűlő azon tömegek, akik a rengeteg szabadidejükben mégsem kezdtek el
nyelveket tanulni..
többet olvasni…
valami rég áhított dologban kiteljesedni…
napi rendszerességgel mozogni…
Sőt. Határozottan elegük volt a rájuk zuhant fene nagy szabadidőből, depresszívvá váltak tőle. (Bár egyéb okok is voltak a háttérben, a túl sok szabadidő csak felerősítette ezt.) Megkockáztatom, hogy sokan alig várták, hogy visszatérjenek a rohanásba.
Jellemzően napi 2 és 5 óra között van az a sáv, ahol egészen optimálisan tudunk hosszú távon is működni. Ezt az időt lenne jó a lehető legjobban felhasználni rohangálás helyett. Einstein is megmondta, az idő relatív. Valójában nem is az egyes dolgokra fordított idő az, ami igazán számít, hanem az, hogy mindeközben hogy érzed magad, miként tekintesz arra a feladatra, amire az idődet áldozod. Ha sűrű a napod, a testmozgás kihagyásával még nem fogod úgy érezni, hogy több időd lett. Sőt. Minél zsúfoltabbnak érzed a napjaidat, annál fontosabb az, hogy a személyes jóllétedet biztosító tevékenységek helyet kapjanak benne.
Ha egyetlen dolgot változtathatnál a napjaidban, amitől tartalmasabbnak éreznéd az idődet – mi lenne az?
Vajon beleférne minden napodba egy kevés mozgás? Ez nem csak a fizikai és mentális jóllétedre lesz hatással. Azt érezheted, hogy érdekes módon “kitágult” a napod tőle.
Ha szánsz néhány percet elcsendesedésre bármikor a napod során, amit imával, relaxációval vagy mélylégzéssel töltesz, azzal nem csak a vegetatív idegrendszerednek adsz egy kis pihenőt – akár hiszed, akár nem, ezzel is a táguló idő érzését nyered.
Amikor szűkösnek érzed a rendelkezésedre álló időt, mert rohannod kell és már amúgy is el vagy maradva, hajlamos lehetsz fukarkodni vele. Ám ha adsz belőle másoknak, gazdagabbnak fogod érezni magad tőle. Kicsit olyan ez, mint a pénz, bár azzal ellentétben valóban véges az életünk során rendelkezésre álló idő. de próbáld ki, adj az idődből tudatosan naponta egy keveset másoknak. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy elkészített uzsonnába csúsztatott kedves üzenet, néhány jó szó, egy váratlan képeslap, egy mosoly, egy csésze tea elkészítése valakinek.
Cassie Holmes című könyvében számos remek stratégiát találsz arra, miképp tudsz az időddel legjobban gazdálkodni. Egyik remek gyakorlata az időkövetés, melynek során képes lehetsz beazonosítani a legboldogítóbb és a leginkább “nemszeretem” tevékenységeidet a napjaidban. Meglepő dolgok derülhetnek ki, ha néhány héten keresztül pontosan követed a napi tevékenységeidet és feljegyzed, mennyire éreztél közben elégedettséget, boldogságot, vagy éppen olyan flow-t menet közben, hogy szinte eltűnt számodra az idő.
A gyakorlatokat követve talán képes leszel a napjaidat célzottabban és hatékonyabban tervezni úgy, hogy azt hálával telve feküdj le esténként. Mert ismét tartalmas, sokszínű és boldog pillanatokkal teli nap van mögötted.