Sokan, sokféleképpen, számos dolog miatt szoronghatunk. Történeteket gyártunk, olykor halálra rémítve magunkat, sémákban gondolkodunk válogatott képek, gondolatok cikáznak előttünk olyan intenzitással, hogy nehéz belőle kilátnunk, a valóságot pedig mindeközben valamiféle homályos, görbe tükrön át szemléljük.
Szondy Máté könyve nem az újdonság varázsával hat, inkább rendszerbe foglalja a szorongás kiváltó okait, körülményeit, a testünk szorongásra adott válaszait. Mentorként a könyv olvasás közben azon gondolkodtam, ha ennyire nyilvánvaló is az, hogy miféle spirálba rángatjuk bele magunkat az életmódunkkal, a külső – de leginkább belső – toxinjainkkal, miért ilyan bitang nehéz kikászálódni belőle?
Mi lesz HA…?
Na, tényleg: mi lesz? A katasztrofizálás a legtöbb esetben nagyobb problémát okoz (méghozzá nem csak rövid távon), mint maga az esemény, amitől félünk. Volt idő, hogy attól tartottam, a generalizált szorongás a testemben fog mindenféle tüneteket okozni. És miközben ettől féltem, automatikusan fokoztam a szorongásomat. Ördögi kör. Szerencsére vannak technikák, stratégiák a leküzdésére, számosat közülük magam is megtapasztaltam az elmúlt évek során.
Ez a könyv számomra leginkább abban adott kapaszkodót, hogy újra és újra arra emlékeztetett: nem magától a félelemtől kell megszabadulni, azt érdemes lépésről lépésre megtanulni, hogyan tudok másképp viszonyulni hozzá. Azt hiszem, még jó darabig nem fogom minden „mi lesz, ha…?” kérdésemet dobozba zárni, de észre tudom venni, tudok tenni – nem ellene, elsősorban magamért.
Olvasás közben helyenként visszaköszöntek saját, régi (és újabb) belső monológjaim, rosszabb pillanataimból, ahogy pontról pontra belepörgetem magam. És persze arra is figyelmeztet, hogy mennyi eszköz van már a kezemben – csak épp gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni kell őket. Nem csak olyankor, amikor tényleg szorít a nadrág és magával ránt az örvény: olyankor is, amikor nincsenek bennem gyötrő gondolatok.
Bár sok hasznos technikát tartalmaz – egynéhányról írtam is ezen az oldalon – a könyv korántsem nem varázsszer.
Mégis, ajánlom mindenkinek, aki tudja, milyen hangerőre képes időnként kapcsolni a saját mumusaitól való félelem – és szeretné ezt kicsit, apró stratégiákkal halkabbra tekerni.