Az imposztorszindrómáról már korábban is írtam – nem volt tehát újdonság számomra, hogy érintett vagyok a témában. Sandi Mann könyve mégis tudott újat mondani számomra. Oké, nem forradalmi felismerésekkel, inkább finom, rétegezett megértéssel – olyan ez, mint egy hagymahéj-hámozás, tízből kilenc ogre ezt ajánlja.
Meglepett, mennyire sokszínű az érintettek köre. Bár a könyv erősen fókuszál a női tapasztalatokra – nem véletlenül –, mégis világosan kirajzolódik, hogy a férfiak sincsenek védve ettől az érzéstől. Ráadásul számukra sokszor még nehezebb beszélni róla, hiszen a nemi sztereotípiák szinte azonnal rácsapnak a kezükre, ha gyengeséget mernek mutatni.
Számomra a siker megélése régóta kényes terep. A könyv olvasása közben esténként többször is átgondoltam: mit is értem el valójában? Miben vagyok erős?
A válaszok ritkán jöttek könnyen. Hajlamos vagyok leértékelni azt, amiben jó vagyok – és amikor dicséretet kapok, feszengek, akár egy túlontúl szűk kabátban. De azt hiszem, ez is egy folyamat, amin haladni lehet, még ha lassan is.
A könyv egyik különlegessége, hogy bemutatja az imposztorszindróma különféle típusait is – igen, vannak ilyenek is, nem lehetsz csak úgy, egyszerűen imposztor. Lehetsz például
- perfekcionista
- szuperhős
- született zseni
- magányos farkas
- vagy szakértő típus.
Ha kíváncsi vagy, te melyik csopor(ok)ba tartozol, meg tudod nézni ebben a tesztben.