Felmerülhet a kérdés, hogyan került a szorongás és a depresszió a fókuszomba? Nos, a személyes és mentori tapasztalatom is azt mutatja, hogy legtöbb életmódbeli változtatásnál az efféle mentális toxinok valahogy mindig ott magasodnak a hatékony stresszkezelés útjában. Nem ritka az sem, hogy a külső és a belső céljainkat hihetetlen távolságok választják el egymástól. Napjaink anyagias világában a tenni-lenni-venni hármasából sokszor a „lenni” húzza a rövidebbet. Ilyenkor aztán az érzelmi egészségünk sérül, miközben újra és újra ugyanazt a fájdalmas történetet meséljük el magunknak. Szinte szó szerint beleírjuk mindezt a sejtjeinkbe.
A sokak számára kézenfekvő orvosi megközelítés az antidepresszánsok szedése, amelyek azonban nem, hogy nem oldják meg a a test-lelki problémákat, de gyakorta még újakat is adnak hozzá. Pedig érdemes meglátnunk: a depresszív állapotok mögött meghúzódó alacsony szerotoninszint valójában nem A kezelendő ok, hanem csupán következménye valamiféle külső, környezeti vagy társadalmi problémának.
Az Elveszett kapcsolatok című könyv a mentális egészség mibenlétét, a depressziót és annak gyökereit tárgyalja, az érzelmi és társadalmi kapcsolatok elvesztését, valamint a modern világban tapasztalható elidegenedést járja körül több irányból. Számos forrásra és kutatásra támaszkodik, miközben kritikát fogalmaz meg a hagyományos gyógyszeres kezelési megközelítésekkel szemben, és alternatív megoldásokat vonultat fel.
Melyek Hari szerint azok a kiváltó faktorok az életünkben, az egyébként létező hormonális és genetikai okokon felül, ahol nem hibás működés eredménye, hanem adekvát válasz, ha szorongással küzdünk, depresszív gondolatok gyötörnek?
- Az elsődleges probléma a magány. Törzsi gyökereink itt érhetők leginkább tetten: az elszigetelt emberek számára ugyanis elvész a biztonság érzete. A kutatások szerint számukra háromszor olyan halálossá válik például a rák, a szívbetegség és a légúti megbetegedések is. Elég, ha az elmúlt időszak legnagyobb emberkísérlete alatt, az idősotthonokban, kórházakban magányosan meghaltakra gondolunk. Félve mondom, hogy az Elveszett kapcsolatok című könyv már 2018-ban megjelent. Már akkor is tudtuk, mégsem tettünk ellene semmit.
- Aztán ott van valamiféle korábbi, negatív esemény, gyász nyomán bennünk ragadt fájdalom. A fájdalom, amely akár a lelkünk egy részét képes leválasztani rólunk, ha semmiféle külső támogatás nem érkezik ilyenkor. A leválasztottság pedig még több leváláshoz vezet.
- Ha általunk értelmesnek, hasznosnak tartott munka vagy tevékenység nélkül, szinte alvajáróként tereljük egymás után a napokat, nem csoda, hogy a reménytelenség és a lehangoltság érzése lesz rajtunk úrrá. Manapság, amikor a többek munkaideje messze túlmutat a 8 órán, hiszen emailen, telefonon bármikor elérhetőek, ez még fokozottabb problémát jelent– fizikai és mentális értelemben is.
- A gyerekkori traumáinktól való elhatárolódásunk is óriási stresszforrás. Ilyenkor érvényes csak igazán, hogy a depresszió az abnormális életeseményekre adott, teljesen normális reakció. Ha nincsenek feldolgozva, megoldva a korai traumáink, sérüléseink, azok előbb-utóbb fizikai formában kérnek majd szót.
- A természetes környezet, a természet hiánya is gyökéroka lehet a mentális problémáknak. Kevésbé szorongunk a szabadban, friss levegőn, mint a szobában, négy fal között, ugye?
- Végezetül, ha nincs semmiféle biztonságos vagy reményteljes jövőképünk, minduntalan a jelen zűrzavarát vetítjük magunk elé, abból szinte lehetetlen erőt meríteni ahhoz, hogy kapcsolódjunk és érzelmileg egészségesekké válhassunk.
Hari ezúttal sem hagy bennünket pozitív példák és a gyógyulás útjainak, lehetőségeinek ismertetése nélkül. Csak rajtunk múlik, rá merünk-e lépni erre a meglehetősen nehéz és fájdalmas útra, hogy a gyógyszeres félmegoldások helyett valódi válaszokra leljünk.