Százhárom év. Ennyi idő alatt már összeszedhető némi élettapasztalat. Doktor McGarey saját bevallása szerint olyan “nektárból” merített életének valamennyi nehéz fordulópontja előtt, amely nekünk, magunknak is rendelkezésünkre áll.
Miből is áll össze az a bizonyos nektár? Főként az élet áramlásából, abból, hogy folyamatosan mozgásban vagyunk bármilyen megrekedtnek, elszakítottnak, fájdalmasnak is érezzük magunkat az adott pillanatban. Abból, hogy el tudjuk engedni azt, ami nem számít. Abból, ahogy a könnyeinknek is képesek vagyunk utat engedni. Ameddig élsz, mozgásban vagy. És addig lehetőséged is van arra, hogy kimozdulj a legkilátástalanabb helyzetből is: időnként nem kell hozzá más, csak hogy képes legyél megbocsátani magadnak azt, amit a múltban nem tudtál, vagy nem tudtál jobban megtenni.
A test és a lélek összefonódása nem idegen számodra, ha olvasod egy ideje a bejegyzéseimet. A szerző szerint a negatív érzelmek, mint például a félelem, a harag, az ítélkezés és a csalódottság blokkolhatja a mellékveséid működését. A nevetés és a hála ugyanakkor aktiválni képes őket. Így azért mindjárt másképp fest az a bizonyos “mellékvese-kifáradás”, amelyről eddig is tudtuk, hogy a krónikus stresszel és az elégtelen pihenéssel van összefüggésben.
A szerző arra bíztat, a testi-lelki blokkok közepette is találd meg azt a kis csermelyt, ami az áramlásból megmaradt benned. Csak tápláld és bízz benne. Ehhez kínál gyakorlatokat ez az olvasmányos történetekkel teli könyv. Nem fog megoldani mindent egy csapásra. De segít, hogy egy apró lépést meg tudj tenni magadért – sokszor ennyi is elegendő.