Vaslábosban sült, mézes-chilis csirkeszárnyak

Ma reggel Pacsni kutyával a piac felé sétáltunk, akarom mondani, húztuk a póráz két végét (ezt még gyakoroljuk). Nincs ilyenkor túl nagy pezsgés a Hortison, egy-két termelő árul csak a téren hetente két-három délelőtt – ki tudja, nyáron talán többen lesznek -, zöldségeket, meg persze időnként érlelt, házi sajtot, jóféle pecorinot, joghurtot, tojást is kínálnak. Alaposan bevásároltam ismét friss, termelői biozöldségekből, többféle salátából – már a szemnek is jólesik ilyenkor, tél vége felé ez a sokféle zöld. Ma friss, kapirgálós csirkealkatrészek is voltak a zöldséges mögötti hűtőkocsiban, nyilván nem hagyhattam ott őket, dacára annak, hogy mára eredetileg halat terveztem.
Hazafelé menet hirtelen felindulásból úgy döntöttem tehát, hogy ha már így alakult, nem halogatom tovább a vaslábas előhalászását. Persze tudom-tudom: a vasbevitel szempontjából ideálisabb lenne benne gyakrabban sütni-főzni, azonban ennek az óriási lábosnak az emelgetése még nem igazán kompatibilis velem, illetve az elszánásommal. (Talán olvassa az illetékes: igencsak fenem magam egy kisebb, könnyebben emelgethető vasedényre. Súlyzóm meg már amúgy is van.)
A halas terveimet ily módon eltéve egy másik alkalomra, ezúttal egy pácolt csirkeszárnyra voksoltam, vegyes gyökérzöldségekkel és zöldsalátával. A csirkeszárnyakat itthon alaposabban megszemlélve pedig úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen akár holnapra is lehet ez a menü. A szárnyak méretéhez igazítottam tehát a hozzáadott zöldségek mennyiségét is.

Elkészítés

A megmosott csirkeszárnyakat megsóztam. Én ugyan egészben hagytam őket az egyszerűség kedvéért, de aki nálam konyhatündérebb, az valószínűleg kétfelé vágja őket.
Elkészítettem a végtelenül egyszerű pácot: a mézet lassan, folyékonyra felmelegítve elkevertem egy fél citrom levével és jócskán daráltam bele chillipaprikát. A gyökérzöldségeket és a fokhagymát megpucoltam, hozzávetőleges kockákra vágtam. Ugyanígy tettem a padlizsánnal, az édesköménnyel és a paprikával is. A páccal alaposan megkenegettem a csirkeszárnyakat, rájuk zuttyantottam a megsózott zöldségeket (ehhez vadnövényes fűszersót használtam) és a maradék pácot is beledolgoztam, átforgattam.
Az egész kupac tetejére a maradék fél citrom került még szeletekre vágva, illetve egy kevés kókuszszsír.
Jó fél órán át hagytam a pácban összeérni az ízeket, aztán irány a sütő. Egy órán keresztül 160 fokon, légkeveréssel, lassan sült, ekkor már a nappaliban is érezte Pacsni kutya a remek illatokat. Egy kis átzötyögtetés után újabb egy órát engedélyeztem a vaslábos népének az összeszokásra, kicsit emelve a hőmérsékleten. Amikor elkészült, friss, vegyes zöldsalátával tálaltam.