Valamikor, egy tavaly novemberi napi csandimentor-bejegyzésben a testmozgás kapcsán írtam már a glutationról, illetve arról, hogy segítségével miképp növelheted a szervezeted antioxidáns rendszerének hatékonyságát, beleértve a glutationszintézist is. Kibővítendő az akkori bejegyzést, most elővettem ismét a témát, hogy ezúttal kicsit alaposabb áttekintést adjak róla.
Azt tehát már említettem, hogy a bélfal sejtjeinek regenerálásában betöltött szerepén túl a glutation egyik fontos funkciója az antioxidáns védelem, ami hozzájárul az immunrendszered egészséges működéséhez, beleértve az immunszabályozó T-sejteket is. A T-sejtek, vagyis T-limfociták a csontvelődben termelődnek, a fehérvérsejtek egyik, kiemelten fontos csoportjaként. Innen vándorolnak aztán tovább a csecsemőmirigybe (vagyis a thymusba), amiről a megkülönböztető „T” előnevüket is kapták. Ezeknek a T-sejteknek az aktiválódáshoz nem csupán glutationra, de D-vitaminra és megfelelő melatonintermelésre (tehát cirkadián-támogatásra és az alvás során létrejövő anabolikus folyamatokra) is szükségük van, hogy el tudják látni az immunvédelmeddel járó feladataikat. Amikor ugyanis ők nem dolgoznak rendesen, a vírusok és baktériumok elpofátlanodnak, az immunrendszered pedig hiperaktívvá válik, aminek nyomán autoimmun betegségek alakulhatnak ki. Mindazonáltal az autoimmun betegségek létrejötte azért függ számos egyéb tényezőtől is, nem csak a T-sejtjeid működésétől.
Hagyjuk is azokat a T-sejteket serénykedni, térjünk vissza a glutationhoz és ahhoz, miképp lett belőle a cím szerint rögtön három. A magyarázat kézenfekvő: ő tulajdonképpen egy tripeptid, amely három nyalka aminosavból áll: a glicinből, a ciszteinből és a glutamátból. (Ezt persze az egyszerűség kedvéért így egy kicsit pongyolán tálaltam. Arra az esetre, ha jobban szét szeretnéd szálazni, elmondom, hogy glutation igazándiból glutaminsavat tartalmaz, ez az, ami fiziológiás körülmények között gyakorta glutamát formájában fordul elő.)
Akárhogy is, ennek a három aminosavnak az étrendkiegészítős pótlásnál lesz majd kiemelt jelentősége, illetve azért is említettem meg, mert sokan kizárólag az egyik aminosav pótlására (nevezetesen a glicinére) helyezik mostanában a hangsúlyt. Naná, hisz édes, mit is mondhatnék?
Amikor a méregtelenítésről beszélünk, valószínűleg már nem újdonság számodra az sem, hogy ezen folyamat során rendszerint úgynevezett szabadgyökök képződnek, amelyek a szervezetedhez kötődve meglehetősen sok gubancot tudnak okozni. Ahhoz, hogy semlegesítsd ezeket a toxinokat, és hogy a méregtelenítési folyamat optimálisan végbemenjen, éppen az antioxidáns hatású glutationra van szükséged.
Érdekesség, hogy egyes autoimmun állapotokban, mint például a pajzsmirigyhez kapcsolódó Hashimoto vagy a Graves esetében sokszor igen alacsony a funkcionális laborban mért glutationszint, ami egyértelműen a szervezetet ért, nagyfokú oxidatív stresszre utal. Ez ugyan nem csak az egyetlen ismérve az autoimmun állapotoknak, ám számos esetben fontos hozzájáruló faktor.
Te viszont nem vagy magadra hagyva a glutationraktáraid feltöltésével. Rengeteg, tudatosan bevezetett étrendi forrással serkentheted a glutationképződést. Így például a korábbi írásomban már említett friss, nyers, polifenolokban gazdag gyümölcsök, zöldségek fogyasztásával. A polifenolok olyan szerves vegyületek, melyek azon túl, hogy a szervezetedben lévő szabadgyököket semlegesítik, csökkentik az LDL-koleszterin szintet, ezáltal az érelmeszesedés esélyeit is.
Az étrendedbe beépíthető glutationválasztékról a már említett korábbi írásomban volt szó. Igyekszem most elsősorban azokat felsorolni, amelyekről abban a posztban nem beszéltem: a színes bogyósoktól a görögdinnyén, az epren, a grapefruiton át, az avokádó, a keresztesvirágzatúak, a spárga, a zöldborsó, és a paradicsom is tartalmaz még jócskán glutation prekurzorokat és antioxidánsokat.
Ha tolerálod, a nyers, legeltetett forrásból származó tej is kiváló választás e célból, illetve rendkívül hasznos, ha rászoksz a kollagéngazdag állati részek, fehérjék fogyasztására a száraz, „diétás” csirkemell helyett. Tudod: fülétől a farkáig – bár ez némi képzavart eredményezhet egy csirke esetében, szerintem érted, miről beszélek. Nekem például nem múlhat el napom egy csésze forró, terápiás alaplé nélkül.
Ha az étrendi források mellett, kiegészítőként is szeretnéd bevinni a glutationt, úgy a stabil, optimálisan hasznosuló formáit, a liposzómás, illetve a S-acetyl-glutationt ajánlom, illetve az N-acetyl ciszteint (NAC-t), ami a glutation előanyaga.
Mit kell tudnod róluk?
Míg az S-acetyl-glutation közvetlenül hat antioxidánsként, addig az NAC közvetve, a glutation szintézisének fokozásával járul hozzá az antioxidáns védelemhez. Az előbbi bevitele stabilabb lehet a gyomor-bélrendszerben, az utóbbi felszívódása pedig optimálisabb és hatékonyan növeli a glutationszintet a sejtekben.
Persze vannak ennek a pótlásnak is szűk keresztmetszetei, merthogy nem mindenkinél egyforma hatékonysággal működik. Érdemes tudod, hogy ha csupán ilyen módon igyekeznél pótolni a glutationt, az a három nyalka aminosav, amiről korábban beszéltünk (tehát a glicin, a cisztein és a glutamát) külön-külön fog felszívódni és odabent aztán meglehetősen melós újból összeállítani őket glutationná. Ilyenformán nem feltétlen jut el mindig egyben, pöpec kis glutationmolekulaként azokhoz a sejtekhez, ahol szükség van rá.
Ha már választani kell, az S-acetyl-glutation esetében például ez a részekre bontás elkerülhető lehet, mivel stabilabb és könnyebben bejut a sejtekbe, ahol viszont már rendelkezésre áll a glutation aktív formája. Legbiztosabbra azonban akkor mész, ha a számodra optimális, célzott pótláshoz minden esetben szakember segítségét kéred.