Valódi olasz pizza? Végülis, ha onnan nézzük, hogy Olaszországban készült, akkor az. Azonban a megszokott, hosszan fermentált, liszttel készült tésztaalap helyett itt a zöldségeké volt a főszerep. Méghozzá összesen egy tucatnyi zöldségé. Merthogy szokás szerint igyekeztem belepakolni mindent, amit itthon találtam.
Bár volt bennem némi habozás, hogy erőteljes harminc fokban merészeljem-e begyújtani a sütőt, a végeredmény megérte azt a plusz néhány fokot. Végülis sokat nem rontott már a helyzeten.
A zöldségeket szabadon tudod variálni, ízlésed szerint. A mennyiséget is rád bízom, csak karikázz, apríts fel a zöldségekből annyit, hogy megtöltsenek nyersen egy tepsit. Ha így teszel és jó szorosan pakolod őket, akkor a végeredmény egy nagyjából fél tepsire való zöldségpizza lesz.
És bár sajtot viszonylag ritkán használok, a recept ezúttal megkívánta a Pecorino Romanot. Sokan, akik a tehénsajtokra érzékenyen reagálnak, egy bélrendszeri regeneráció után a juhsajttal – kisebb mennyiségben – egészen jó viszonyba tudnak keveredni.
Ám ha te valamennyi, hosszan érlelt tejtermékekre érzékeny vagy, jó minőségű növényi sajtot tudsz helyette használni. Azonban figyelj mindig az összetevőlistára!