Amikor az egészséges étkezésről, illetve a megfelelő tápanyagbevitelről van szó, óhatatlanul előkerül a legtöbb dietetikus által előszeretettel alkalmazott, hagyományos tápanyagpiramis. Bizonyára előtted van a képe a színes rétegekkel, az alsó sávban elhelyezkedő lisztektől és keményítőtartalmú ételektől egészen a csúcsáig, ahol – mintegy koktélcseresznyeként – a zsírokat, olajokat és ezzel együtt a rendkívül magas cukortartalommal bíró édességeket is megtalálod. Az erre a piramisra épülő ajánlások szerint ezen elvek állhatatos követése egészséges étrendet eredményez, ami az emberek fizimiskáján is tetten érhető. Hát, legalábbis ezt várnánk.

Sajnos azonban ez nem így van. Az elhízás mára világméretű járvánnyá nőtte ki magát, az egészségtelen étkezéssel (és persze életmóddal) kéz a kézben járó krónikus betegségekkel és táplálék-érzékenységekkel együtt. Miközben a nyugati táplálkozást és életmódot folytató emberek többségében ránézésre igencsak jól tápláltnak tűnnek, rengetegen szenvednek hiányt létfontosságú mikrotápanyagokból, sejtjeik pedig látványosan éheznek. Így aztán érdemes elgondolkodni azon, hogy valahol esetleg mégiscsak bukfenc csúszhatott ebbe a tápanyagpiramisos történetbe.

Az egyik hiba az, hogy sokan minden szénhidrátot egy kalap alá vesznek. Ha szénhidrátok terpeszkednek a piramis legnagyobb sávjában, és ebből kell a legtöbbet fogyasztani, akkor aztán mindent bele! Finomított lisztből készült pékárut, tésztákat, kekszeket, ropikat, szájbosszantó péksüteményeket épp úgy, mint a teljes értékű gabonát vagy a keményítős, szénhidrátban gazdag zöldségféléket, gumósokat. Az ajánlásokban szereplő, mikrotápanyagokban igen gazdag zöldlevelesekről, színes és gyökérzöldségekről, hagyma- és kelfélékről pedig, ehhez a mennyiséghez képest viszonylag szűkmarkúan adagolnak a tányérjukra, a húsokról, halakról, belsőségekről már nem is beszélve. Nem csoda. Sokszor hely sincs, ahova pakolják, se a tányéron, se a gyomrukban.

Dr Mat Lalonde-t, a Harvard egyetem kutatóját is rendesen piszkálták ezek a bukfencek, így aztán, a hagyományos tápanyagpiramissal szemben, az egyes ételek tápanyagsűrűségét véve alapul, egy másik táblázatot alkotott. Ez a táblázat azt mutatja meg, hogy egy-egy élelmiszer adott mennyiségben mennyi, a szervezeted számára elengedhetetlenül szükséges mikrotápanyagot tartalmaz. Méghozzá olyan módon, hogy a belsőségektől a feldolgozott gabonákig rangsorolja a növényi és állati élelmi forrásokat, a legtápanyagdúsabbtól a legkevésbé tápanyagdúsakig, fentről lefelé. Ezt a táblázatot veszik alapul a funkcionális táplálkozás szakértői is, amikor megfogalmazzák ajánlásaikat, én is ennek mentén dolgozom.

A táblázatból leolvashatod, hogy a legtápanyagdúsabb, úgynevezett „szuperélelmiszerek”, a belsőségek. Ide tartozik a máj, a vese, a velő, a szív, a zúza, a pacal, de még a marha- vagy sertésnyelv is, melyek felhasználásához a magyar konyha is számos receptet kínál. Ezek az ételek jócskán tartalmaznak zsírban és vízben oldódó vitaminokat és ásványi anyagokat: így például foszfort, kalciumot és vasat is.

A sorban szorosan a nyomukban járnak a fűszer- és gyógynövények, különös tekintettel a vadon termő növényekre, ehető virágokra, amelyekkel salátáidat a díszítésen túl, további mikrotápanyagokkal gazdagíthatod. A bőséges és változatos zöldfűszerrel való ízesítést, illetve a színanyagokban gazdag zöldségfélék rendszeres és változatos fogyasztását hosszú távon az összes sejted meghálálja.

Az alábbi táblázatból továbbá azt is láthatod, hogy a húsok, halak, zöldségek, gyümölcsök egyértelműen tápanyagdúsabbak a gabonáknál és álgabonáknál – mármint értelemszerűen valódi, feldolgozatlan formájukban. Épp ezért összességében a tányérodon is nagyobb helyet kellene elfoglalniuk. A feldolgozott gabonatermékek csupán a táblázat alján szerénykednek, a finomított, adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek pedig már meg sem lettek említve. Nem véletlenül: bármennyire is sokak számára ezek adják a sebtiben elfogyasztott reggeli étkezések alapját, egy funkcionális táplálkozásba nem férnek bele.

Azonban, hogy tovább bonyolítsam a dolgokat, ha mindent meg szeretnél adni az elfogyasztott ételeiden keresztül a szervezeted számára, még korántsem elég kizárólag a tápanyagpiramis szerint összeállítanod étkezéseidet. A cikk folytatásában azokat a tápanyagsűrűséget befolyásoló tényezőket fogom körbejárni, amelyekkel optimálisra tudod majd hangolni étkezéseidet.

Dr. Mat Lalonde tápanyagsűrűségi piramisa. Forrás: Kokavecz Katalin: Autoimmun Sorsfordító Program.

A folytatásban: Tápanyagsűrűség és finomhangolás