Szilveszterkor gyakorta érzünk kellő erőt és elszántságot ahhoz, hogy pezsgővel a kézben fogadjunk meg olyan hatalmas étrendi vagy életviteli változtatásokat, amelyekkel szándékunk szerint öles léptekkel tarthatunk majd a jobbik énünk felé.
Azonban sajnálatos tény, hogy a tapasztalatok szerint ezek a fogadalmak az esetek túlnyomó többségében csak ideig-óráig tartanak, a feladás vagy, ami még rosszabb, az ezt követő, fájdalmas alkalmatlanság és tehetetlenség érzése pedig sokkal mélyebb nyomot hagy bennünk, mint az esetlegesen már létrejött, hangyabokányi változás.
Mi lenne, ha ez mostantól másképp lehetne? Mi történne akkor, hogyha nem egy hatalmas, megugorhatatlan célt tűznél ki magad elé, ha csupán egy olyan, szinte láthatatlan lépéssel indítanál, ami a hétköznapokban sem kíván tőled különösebb elszánást és ami könnyedén beilleszthető a jelenlegi szokásaid közé?
Ha például a folyadékfogyasztással van gondod, lehet, hogy itt és most az is épp megfelel, ha keresel és találsz egy olyan vizespalackot, amit szívesen hurcolsz magaddal, amire jó ránézned és amiből tényleg örömmel kortyolsz.
Ha az elalvással vannak problémáid, mert éjszakába nyúlóan a gép előtt ragadsz, talán az is elegendő, ha néhány perccel hamarabbra teszed a lefekvési idődet, amit a naptáradba is beírsz.
Ha a túl sok édesség csábít, mit szólnál hozzá, ha abból a bizonyos süteményből a legelső falatot ott hagynád a tányérodon?
A polcodon ott sorakoznak a vitaminok, de te folyton elfelejted bevenni őket? Meglehet, hogy csak egy másik helyet kellene nekik találnod, ahol reggelenként egészen biztosan beléjük ütközöl.
Tudod, hogy mozogni kellene, de annyiszor belekezdtél nagy lendülettel és néhány hét után feladtad. Meg tudnál tenni esetleg annyit, hogy lift helyett egy emeletnyit gyalogolsz?
Nem sok változás, emlékszel? Csak apró, jóformán alig észrevehető lépések. Még talán egy korttyal sem ittál több vizet, egy-két perccel hamarabb oltottál villanyt, mint az elmúlt hetekben, a sütemény többi falatja köszönte szépen és simán lecsúszott, a vitaminjaid pedig egy másik polcon várakoznak. De lehet, hogy már van egy jó kis polifoamod és a földszint helyett csak az első emeleten szálltál be a liftbe.
A megtett lépéseid napról napra, hétről hétre adódnak majd össze, míg egyszer csak végül kirajzolódik a saját, gyönyörű, megtett utad, amire büszke lehetsz.
Mert van már egy klassz palackod és a napok többségében szinte reflexszerűen nyúlsz utána. Több, mint egy órával hamarabb fekszel hónapok óta, és azt érzed, hogy sokkal pihentebben ébredsz, energikusabb vagy napközben. Az a sütemény egy szép napon már hiába illegeti magát előtted, valahogy jobban esik neked egy kis gyümölcs. A vitaminjaid sem csak a polcon árválkodnak, hiszen majd’ minden másnap eszedbe jut, hogy bevedd őket és milyen jó, hogy beszerezted azt a polifoamot, mert egyre többször van rá szükséged, liftbe pedig nem is tudod, mikor szálltál utoljára.
Azt a bizonyos utat persze újrakezdeni, kiigazítani is ér, ezt bármikor megteheted és ha úgy döntesz, én is örömmel segítek neked benne. Te milyen apró lépést teszel meg magadért, most, a mai napon?