Irtó pipa vagyok, görcsbe rándul tőle a gyomrom, megfájdul a hasam. Az hagyján! Egy falatot sem bírok lenyelni, olyan gyomoridegem van. Én pedig annyira szerelmes vagyok, hogy pillangók repkednek a hasamban.
Ismerősek számodra a fenti mondatok? Ha előfordultak már valaha embert próbáló, stresszes időszakok az életedben, hamar rájöhettél, hogy a gondolataid, érzelmeid igen szoros kapcsolatban állnak az emésztőrendszereddel.
A beleidben található mikrobák és az idegsejtjeid folyamatosan leadják egymásnak a drótot a bél-agy tengely éjjel-nappali hírcsatornáján keresztül. Ez a minden pillanatban üzemelő kommunikáció a tengely közepén elhelyezkedő bolygóideg támogatásával jön létre, ami egy, a gerincvelő mentén végighúzódó, jókora idegköteg és a központi idegrendszeredet köti össze az enterális (vagyis emésztőrendszeri) idegrendszereddel.
Ezt az enterális idegrendszert gyakran második agynak, vagy bélagynak is szokták nevezni, ugyanis saját receptorai vannak, amelyekkel képes reagálni számos bélbaktérium jelenlétére. Azonban nem csak emiatt viselkedik úgy, mintha valóban idegsejtekből állna: a szerotoninhormon termelésünk túlnyomó többsége, mintegy 90%-a is itt folyik. A szerotonin az a neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag), amit elégedettséghormonnak is hívunk és amennyiben folyamatosan el vagyunk belőle látva, a szorongást és a depressziót hírből sem ismerjük. A jutalmazás érzésével azonosított dopamintermelésünk csaknem fele is itt zajlik.
Azonban, ha a bélflóránk egyensúlya különféle étkezési szokások, illetve életviteli okok miatt megbomlik, a bennünk lévő jótékony baktériumtörzsek helyett a patogének, azaz a kellemetlenkedő fickók kerülnek túlsúlyba. Ilyenkor egyszeriben mind a szerotonin-, mind pedig a dopamintermelés nehézkessé válik. A patogének ugyanis tényleg képesek berúgni az ajtót és szó szerint felfalják az ezen hormonok előállításához szükséges tápanyagokat, hogy aztán menet közben még némi toxikus vegyületet is vigyorogva odapottyantsanak az ajtónk elé.
És máris azt érezzük, hogy az életünket elárasztotta a stressz, krónikus depresszióval, szorongással, feszültséggel küzdünk, a bélrendszeri problémáinkról már nem is beszélve, miközben a megnyugtató elégedettség érzését a legváltozatosabb függőségek válthatják fel. Ez a folyamat aztán ördögi kört eredményez, hiszen minél több krónikus stresszt fogunk megélni, annál romosabbá válik a bélflóránk állapota.
A folyamatos gyulladások később aztán újra és újra irritálni és roncsolni fogják a bélfalat, mígnem a folyamat végén áteresztő bél szindrómával, hivatalosabb nevén megnövekedett bélpermeabilitással kell megküzdenünk. Ha a bélben funkciózavar van, az bizony az agyban is megmutatkozik és vice versa, hiszen a bolygóideg, mint összekötő kapocs továbbra is jelen van.
Ez a folyamat aztán még több belső stresszt eredményez a szervezetünkben, aminek hatására a központi idegrendszerünk csatornát vált és a take it easy megnyugtató dallama helyett folyamatosan az „üss vagy fuss” adást fogja sugározni, sztereóban.
A jó hír azonban az, hogy a műsortervet te magad tudod megváltoztatni, egyúttal rendbe tenni mind a bélrendszered állapotát, mind pedig a megtépázott kognitív funkciókat. Az étkezési, életmódbeli szokásaid újra kalibrálásával, a téged érő külső és belső toxinok minimalizálásával és a vitalitástartalékaid életmód stratégiákkal történő mozgósításával helyreállíthatod egészségedet.
Mindemellett a bolygóideged stimulálásával tovább erősítheted a bél-agy tengelyed állapotát és a központi idegrendszered „pihenj és eméssz” jeligével működő, paraszimpatikus ágát. Ezek a stimuláló gyakorlatok, mint például a gargarizálás, hangos éneklés, vagy épp a lassú, mély légzés, az ima, a meditatív állapot, de a nyugodt, minden falatot alaposan megrágva történő étkezés is kiválóan beilleszthető a mindennapjaidba, ráadásul a bolygóideged által szabályozott motilitási problémák (hasmenés, székrekedés, puffadás) is természetes megoldást nyerhetnek. Ebben az esetben pedig gyaníthatóan már azt sem fogod bánni, ha történetesen olyan valakivel találkozol, akinek láttán pillangók repkednek a hasadban…