Hosszan készültem fejben erre a bejegyzésre, menet közben a „Mégis, ki vagyok én, hogy megmondjam?” monológommal is többször küzdöttem. Naná, a szokásos imposztorom, már meg sem lepődtem rajta. Azonban miután feltett szándékom, hogy saját, folyamatosan fejlődő tudásom alapján igyekszem információkat megosztani, lecsitítottam őkelmét és végül belevágtam.
A Mayr-diétáról van szó. Nem tudom azt mondani erre a szemléletre, hogy ez lesz az, ami kihúz téged a diszbiózis okozta zavarokból, de azt sem, hogy felejtsd el úgy, ahogy van, végképp ne kövesd egyetlen pontját sem. Tudatában vagyok annak is, hogy a „longevityvel” is összekötött luxus Mayr-kúrák viszonylag nagy népszerűségnek és nem mellékesen tekintélyes bevételnek is örvendenek.
Talán kezdjük az elejéről.
A Mayr-diéta és annak diagnosztikája már több mint 100 éves múltra tekint vissza, és a mai napig ugyanúgy végzik, mint annak idején, amikor megalkotója, Franz Mayr kitalálta – ami azért számomra már rögtön kérdéseket vetett fel. Különösen amiatt, mert némi ismerettel már rendelkezem a tápanyagdús, gyulladáscsökkentő, funkcionális táplálkozás terén – na, de erről majd később.
A mayr-féle diagnózis során a szemléletet követők többek között figyelembe veszik a testtartást, a test és a has alakját, a különféle deformitásokat, a nyelv, a bőr és a körmök állapotát, valamint a széklet minőségét, sőt, a nyakhosszt, körfogatot és vállmagasságot is. Észszerű és széleskörű felmérés ez, amiből természetgyógyász hallgatóként is sokat tanulhatok. Különösen a bélsárral, emésztési problémákkal és gázképződéssel kapcsolatos, látható hasi és testtartásbeli elváltozások tekintetében adott ez számomra új, kiegészítő ismeretet.
De mi is a kúra célja? Elsősorban egy intenzív méregtelenítés, tisztítókúra és „böjt”, ami az ígéretek szerint a szervezet öngyógyító képességét hivatott mozgósítani. Nem tisztem kételkedni abban, hogy akadnak, akiknél valóban működik, legalábbis átmeneti enyhülést hozva. Különösképpen azoknál, akik mindaddig ultrafeldolgozott étrenden, illetve nyugati típusú, finomított szénhidrátokban, adalékanyagokban és transzzsírokban gazdag ételeken éltek. A kalóriabevitelük ezzel a diétával természetesen drámaian csökken, ami már önmagában lehetővé teszi a túlterhelt gyomor és a belek fokozatos kiürülését.
A tisztítókúra és maga a szemléletmód azonban nem áll meg az étrendi megfontolásoknál. Ez a majd 3-4 héten át tartó kúra egy szigorú napirend szerint csupán reggeli, illetve déli étkezést tesz lehetővé. Reggelente éhgyomorra keserűsót ajánl, ami meglehetősen intenzív hashajtóként funkcionál, jócskán megterhelve a beleket. Nem vitás, hogy garantált a fogyás, illetve a folyamatos bélkiürülés a kúra közben, más kérdés persze, hogy voltaképpen miből is történik a súlyvesztés. Nem mellékesen egy-egy ilyen hasmars után a jótékony bélbaktériumok vert seregei is a wc-csészében végzik, így a kevés bevitt tápanyag sem tud megfelelően felszívódni. Hát, nesze neked, mikrobiom-támogatás…
Ugyanakkor a mozgás, a természetben történő séta, amit minden napra javasol a Mayr-kúra, tökéletesen beilleszthető azok közé a stratégiák közé, amit magam is támogatok, ahogy a bőséges – de az étkezésektől elkülönített folyadékfogyasztás, a déli zöldségleves, ami a rostbevitelt teszi lehetővé, illetve a mentális egészséget és a stresszkezelést célzó, napi relaxáció is.
És itt nagyjából véget is ér ebben a szemléletben és a javaslatokban az, amivel egyet tudok érteni. Mert elképedve szembesültem azzal, hogy az étkezések leginkább szikkadt zsemléből (ez lenne az a bizonyos Mayr-zsemle), valamint a hozzá kortyonként elfogyasztott tejből vagy joghurtból állnak. Annyi engedményt azért tesz a kúra, hogy érzékenység esetén (sic!) lehet rizs- vagy kukoricapufit, esetleg szójatejet vagy növényi tejet is fogyasztani. Halkan kérdezem, vajon egy NCGIS*-ben szenvedő kliens, aki még csak nincs is tisztában azzal, hogy érintett, melyik sorba álljon?
Nem csupán a mikrotápanyag-igényt nem veszi figyelembe ez a fajta „kúra”, de valójában azt sem, hogy legalább a diéta ideje alatt tápanyagdús, makrotápanyagokban kiegyensúlyozott, energiát adó, gyulladáscsökkentő ételekkel lássa el a kúrán résztvevőt. Márpedig ennek hiányában 3-4 hét után egy meglehetősen legyengült szervezettel leszünk kénytelenek szembenézni. Ráadásul mivel a diéta a gyors kalóriacsökkentésre épít, könnyen előfordulhat, hogy a kúra után visszatérő étkezési szokások mellett az induló súly visszanyerése sem marad el, tehát egyfajta „jo-jo” effektus is kialakulhat, amit az anyagcsere lassulása és a böjttörés utáni, megnövekedett étvágy is támogat. A bevezetett szokásbéli stratégiák pedig, fájdalom, vajmi keveseknél fognak rögzülni ilyen rövid idő alatt.
Ezen kívül, bár a méregtelenítő hatások egyeseknél jótékonyak lehetnek, a diéta figyelmen kívül hagyja a bélflóra helyreállításának fontosságát, amely kulcsfontosságú lenne a hosszú távú bél-egészség fenntartásában. A gyakori hashajtók alkalmazása és a tápanyagszegény étkezés könnyen felboríthatja a bélmikrobiom egyensúlyát, akár hosszú hónapokra is, amelyet később helyrehozni sokkal bonyolultabb feladat lesz, mintsem sokan gondolnák.
Hogy mit javasolnék neked mentorként mindenféle divatos, vagy akár 100 éves diéta helyett az amúgy 100 évnél kissé régebben kialakult emberi emésztőrendszer, illetve bélmikrobiom támogatására?
Mindenekelőtt azt, hogy próbáld meg törölni a kúra, illetve a diéta szavakat. Ezek mindegyike ugyanis azt sugallja, hogy csupán időszakos változtatásról van szó, olyanról, ami amúgy nem építhető be könnyen és hosszú távon az életedbe fájdalmas lemondások nélkül.
Másodszor: Tudom, hogy nagy népszerűségnek örvendenek a fogyókúrák, olyan traumapont ez, amit megnyomva sokan képesek nagyot ugrani. Hogy messzire ne menjek, elég manapság leadni fél év alatt 15-20 kilót, elvégezni egy hétvégi gyorstalpalót és releváns tudástól nem gátolva, máris életmódtanácsadóvá lehet válni. Te azonban inkább az egészségedre helyezd a fókuszt bölcsen, ne kapkodj. A fogyás jönni fog majd magától, ne sürgesd.
A gyulladáscsökkentésnek vannak ésszerű és a szervezetet nem megterhelő módjai, amelyekkel és egy tudatosan felépített, nem csupán étrendi, de életmódbeli szemléletváltással hosszabb idő alatt ugyan, ám tartós és egyenletes eredményt tudsz elérni. Ehhez pedig nem kell a szervezetedet és a bélrendszeredet kizsigerelve, a szűk-ség oldaláról közelítened. Sőt. A valódi gyógyulást egy fokozatosan felépített, fenntartható, bőségtudatú életmód fogja elhozni számodra.
De a bőség-szemléletről majd legközelebb.
*Nem cöliákiás gluténérzékenység