Ahogy Imola, kedves mentortársam is írta a minap, többek közt a hormontermelések (dopamin, szerotonin és kortizol) okán sokak számára igencsak hatékony tud lenni egy intenzív, cirkadián-támogató reggeli testedzés.
Nos, nekem ez a történet mindig óriási elefánt volt – és a mai napig is időről időre két vállra fektet az a küzdelem -, amit kezdetben nem, hogy falatonként, de még morzsánként sem láttam át.
Hogy mi volt az a pont, ami nálam áttörést jelentett és túlmutatott a reggeli sétákkal letudott mocorgáson is? A homlokra csapós felismerés, hogy ahhoz, hogy változtass, még csak megizzadnod sem kell. Nem szükséges fél-egy órát intenzíven edzeni indulásként azért, hogy a testmozgás jótékony hatásait élvezhesd. Különösen akkor nem, ha előző héten még történetesen kanapékrumpli voltál. Nohát. Szóval, kétségkívül nagy megkönnyebbülést jelentett számomra ez a gondolat.
Hidd el, ha csupán 5-10 perc alatt átmozgatod magad, vagy könnyű gyakorlatokkal indítasz (esetemben a Pilates tűnt a legoptimálisabbnak, de te mást is bevethetsz kezdő löketnek), az pont megadja az elégedett kezdést a napodhoz. És nem utolsó sorban azt a boldog tudatot is, hogy aznap máris tettél valamit magadért. Aztán majd fejlődsz, alakul ez napról napra. Kanapékrumplivá válnod sem két perc volt, ugye?
Egy kis praktika: Én általában már előző este előkészülök, valahogy akkor sokkal több az ingerenciám ilyesmire, ki érti? Szóval, egyszerűsítek. Az edzős ruhám kikészítem a komód tetejére, a nappaliban összetekerve ott várakozik a polifoam és a következő napi pilates videóedzésemet is beállítom a notebookon.
Ez egyben azt is jelenti számomra, hogy ébredés után nem kell sokáig lamentálnom azon, hogy a kutyasétáltatás előtt mivel is induljon a napom. Ha így lenne ugyanis, hajlamos lennék elkalandozni, mindenféle (egyébként, hidd el, bitang jó) kifogásokat keresni. Márpedig nem szeretnék éppen én lenni magam előtt az akadály.
Neked milyen, motivációs praktikáid vannak?