Sokan nem ismerik fel, hogy nem csak egyszer kell elhatározni, hanem minden napunk minden percében meg kell hozni ezt a döntést. Hogy vannak helyzetek, amikor vissza kell állni a startvonalhoz. Ha ebben a versenyszámban érmeket osztogatnának, bizonyára én is sokszor sorban állhattam volna érte.
Hozzám tartozik, ez az én történetem, (remélem) ez tesz hitelessé.
Vannak, akiknél nem is az elhatározás az első lépés. A bélrendszerünk aktuális állapota meghatározza a bennünk zakatoló gondolatokat, érzéseket is. Igen, ezek a parányi baktériumok képesek arra, hogy ilyen módon uralják leglényegünket, befolyásolják mentális állapotunkat, akár depresszív állapotokat is előidézve.
Így hát akadhatnak helyzetek, hogy amikor hozzám fordul valaki, én mentorként kizárólag annyit tehetek, hogy meghallgatom a történetét, és biztosítom arról, hogy nincs egyedül a problémával. Ez a támogatás lehet az alapja annak, hogy lassan, lépésről lépésre el tudjunk indulni. Mert minden egyéb más – az étrendi változtatásoktól az alvástámogatáson és a mozgáson át a stresszkezelésig csak ezután jön, és válik hatékonnyá.