Napi gondolatébresztő – a saját backstage-emből:
„A kudarc a valóság egyenes beszéde – nyilatkozta egyszer Ancsel Éva költő, filozófus. Azonban tudd, hogy sem holmi kudarc, sem bármiféle vereség nem válhat végzetesen fájdalmassá számodra, ha van merszed felállni és kimondani: tévedtem.
Igazából, azt hiszem, arról van szó, hogy valahogy eltűnt a kudarc presztízse. Persze, beszélünk róla, de szeretnénk, ha nem mi magunk, hanem inkább más élné át. Pedig a kudarcmentes élet masszív gátja tud lenni a fejlődésnek.
A mai világban, ahol gyakran csak a tökéletes oldalukat mutatják sokan, könnyen elfelejthetjük, hogy mindenki hibázik, és a hibákból tanulva lehetünk erősebbek. Az, hogy mersz tévedni és bevallani, hogy esendő vagy, olyan erőt ad neked, amivel tovább léphetsz és önazonos maradhatsz.
És tudod mit? Még egy dologban nagyon egyet tudok érteni Ancsel Évával: Ha akad ember, akivel szemben jogosan lehetsz bizalmatlan, hát az, aki mindig és minden esetben hibátlan és tévedhetetlen. Az ilyen ember számomra kicsit olyan, mint az, aki humor nélkül él: bizonyára egyéb galádságokra is képes.