Bár eredetileg úgy terveztem, hogy mára is könyvajánlóval jelentkezem, ahogy tettem az elmúlt hónapok során, hétről hétre, a hamarosan a nyakunkon lévő költözéssel járó teendők jelentősen több időmet és erőmet vették el, mint gondoltam. Mély levegőt vettem tehát és úgy döntöttem, ezen a napon megengedem magamnak a pihenést.
Bevallom, ez számomra most a legnehezebb: nem csupán mondani, hogy ideje és helye van a töltődésnek, regenerálódásnak is, hanem magamon is élni, megélni és ha szükséges, számon kérni. Még akkor is, – sőt, annál is inkább – ha pedig folyamatosan tenni és adni szeretnék. Mert ez az én utam. Azt remélem, hogy neked, aki értőn olvasod majd ezeket a sorokat, valami fontosabbat tudok most így átadni egy újabb könyvajánló helyett. Derűs, pihenéssel töltött vasárnapot!