Bárcsak azt ehetnél mindig, amit akarsz…
Tudom, mit érzel, és elhiszem, hogy eleged van már az örökös diétából. Eleged van abból, hogy úgy érzed, az egész életed arról szól, hogy meg kell vonnod magadtól mindent, amit szeretsz. Ha nem érzed elégedettnek magad az étkezéseid után, ha folyton azon jár az agyad, mit mivel pótolj, vagy épp mit miért nem ehetsz, kérlek, gondold át ezt újból.
Mondd, nem lehet, hogy kissé szigorú voltál önmagaddal? Talán a 100%-on felül is teljesíteni akartál, megvonva magadtól mindent, hogy minél hamarabb elérd azt, amiről úgy érezted, már évekkel ezelőtt is késő lett volna. Pedig talán csak egy kis türelemre lenne szükséged, aszketizmus helyett.
Új ízekre, új ételek megszokására, mielőtt valóban szeretettel elengeded azt, amiről már tudod, hogy nem táplál. Egy kevés inspirációra. Annak az elfogadására, hogy az egészséges, valódi étel nem csupán elképesztően változatos, de ízletes is. Hogy még csak nyomokban sem „diéta” abban az értelemben, ahogy az sokak fejében él: nem valamiféle különleges, a megszokottól eltérő étrend. Hiszen a szokásaidat te magad alakítod, ahogy azt is, hogy számodra mit is jelent a „megszokott”.
És most, kérlek, nézz rá elismeréssel mindarra, amit eddig elértél, bárhol is tartasz. Hogy volt benne néhány bukfenc? Hát kinek nem? Mutathatna az a tükör szebbet, csinosabbat, vékonyabbat, formásabbat is? Persze, de az nem te lennél. Itt és most MÉG nem. Ne akarj, kérlek, se a jövőbe előre, se a múltba visszaugrálni olyan dolgokért, amelyekre vágysz. Neked itt a helyed, a jelenben.