Tegnap óta fagyos mosollyal várakozik a hűtőben, szépen megtisztítva. Erről a tisztításról eszembe jutott a filézés. A filézésről pedig az, hogy nem csak a halakat, húsokat lehet ilyen módon megszabadítani a csontos-szálkás részektől, de az elménket is mindazoktól a becsontosodott, bennünket pimaszul szurkáló gondolatoktól, amelyektől gyakran fuldoklunk és amelyek képesek veszettül megnehezíteni az életünket.
Gyakran mondogatom, hogy ezek a mentális toxinok úgy működnek, mint az a bizonyos koktélcseresznye: ha konokul ott billegnek az egész építmény tetején, megágyaznak a legkülönfélébb krónikus állapotoknak is, tehetsz bármilyen lépéseket a táplálkozás, a mozgás, az alvás vagy épp a mikrotápanyag-pótlás területén.
Hogy is néz ki egy ilyesfajta filézés? Nos, kezdjünk hozzá. Fogj egy – filézőkés helyett – írószerszámot és vizsgáld meg azt a problémát, benned lévő hiedelmet, amely jelenleg a leginkább gyötör és akadályoz abban, hogy tovább lépj vagy éppen elindulj abba az irányba, amerre már régóta vágysz.
Nézd meg, hogy
F azaz fontos-e számodra az a bizonyos dolog?
I, vagyis indokoltak-e az ezzel kapcsolatos gondolataid, érzéseid, reakcióid?
L, vagyis lehet-e, módodban áll-e, képes vagy-e változtatnod rajta?
É, vagyis érdemes-e foglalkoznod vele?
Bármelyik kérdésre is válaszolj nemmel a négy közül, tudd, hogy itt az ideje ezt a dolgot útjára engedned és más gondolatokat választanod helyette – önmagadról, szeretettel, magadnak.