Megint szembejött velem egy poszt, ami már jó ideje köröz: arról szól, milyen élelmiszert kell ezentúl árgus szemekkel vizslatnunk, mert egyes E-számok mögött rovarok lapulnak.
Sokan felszisszennek, hallván: rovarfehérje van az élelmiszerben. Most tekintsünk el nagyvonalúan attól, hogy az emlegetett bíbortetűport (E120) már majd’ száz éve, a shellacot (E904) pedig közel 35 éve tolja belénk az élelmiszeripar – széles csövön, és eddig különösebben senkit nem zavart.
Ja, és hagyjuk figyelmen kívül a méheket is. Bár ők nem fehérjeporral látnak el minket, de a saját nyálmirigyeik váladékával dolgozzák fel a mézet, propoliszt. Fúúúúúúj…..
Komolyra fordítva a szót: a lényeg teljesen független a rovaroktól. Nézd meg a listát és kérdezd meg magadtól:
Táplál engem ez az étel?
Valódi étel ez még egyáltalán?
Ezen termékek túlnyomó többsége ultrafeldolgozott élelmiszer. Ezek nemcsak mikrotápanyagokban szegények, de a kutatások szerint komolyan hozzájárulnak a civilizációs betegségek – elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák – terjedéséhez is. Nem támogatják sem az egészséges mikrobiomot, sem az anyagcserét, sem az immunrendszert.
Ott, ahol a rovarfehérje csak egy a sok izolált, feldolgozott összetevő közül, nem történik más, csak egy újabb lépés a gyártósori, ízfokozós étkezés irányába.
Szóval, hidd el, nem a rovar a valódi probléma – (mellesleg számos természeti nép elvan vele remekül). Hanem az, hogy újra és újra ultrafeldolgozott „ételeket” akarnak neked eladni. Olyanokat, amelyek nem táplálnak. Nem regenerálnak.
De tudod mit?
Nézzük a jó oldalát. Végső soron lehetnék akár bizakodó is.
Hadd keringjen csak tovább az a poszt.
Ha másért nem, legalább a rovarpara miatt elkezdenek címkét olvasni az emberek…