Mit jelent valóban változtatni? Nem csak mást választani – hanem időnként átgondolni, hogy mi van a választásaink mögött. A Szokásformáló sorozatom ezt a kérdést járja körül. Ebben a részben a cukorcseréről lesz szó.
A minap említett, kovászos kenyérhez hasonló, következő kényelmi cserét hasonló félreértések övezik. Sokan azt hiszik, hogy ha a cukrot lecserélik mesterséges vagy természetes édesítőszerekre (mint például eritrit, a xilit, az aszpartám), akkor tádááám! -már meg is oldották az alapvető problémát. Bár nem minden édesítőszer egyforma hatású – például a sztevia kevésbé tűnik problémásnak a jelenlegi adatok alapján, míg például az aszpartám és szukralóz már több vitát váltott ki.
Elmondok valamit, és ha csak ennyit jegyzel meg mára, bőven elég lesz. A valódi szemléletváltás nem arról szól, hogy ugyanazt a „mintát” tartod fent más eszközzel.
Az állandó édes íz kergetése olyan szokásminta, amely hátterében sokszor hormonális egyensúlytalanságok, stresszkezelési problémák, de akár érzelmi evés is állhat.
Bár kalóriamentesek, az édesítőszerek hatással lehetnek a bélflórádra, sőt, az édes íz önmagában is beindíthatja az inzulintermeléstedet. Ezért nem mindig jelent valós megoldást a cukor lecserélése. A csere tehát csupán látszólagos megoldás, szokásformálás helyett leginkább foltozás. Hogy „belefér-e”, azt mindenki döntse el maga: céloktól és aktuális állapottól függően.
Mit javaslok helyette? A természetes, édes ízeket. A gyümölcsöket, ha szükséges, kis mennyiségben mézet, esetleg juharszirupot. Hosszú távon pedig leginkább az édes ízzel való, érzelmi kapcsolatoddal való munkát.
Ha úgy érzed, hasznos volt számodra ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy böngéssz az oldalamon további hasznos témák közt.