Azt gondolod, mindig ilyen tökéletesen színes, inspiratív és tápanyagdús a tányérom? Ugyan, dehogy! Messze nem vagyok tökéletes, nekem is vannak rosszabb napjaim. De mindig tudom, hova lehet visszatérni. Mert jobban érzem magam, ha valódi, színes, gyulladáscsökkentő, tápanyagban gazdag az étkezésem. Azonban mindez korántsem csak erről szól.
Hiszen nem holmi tölcsér vagy, aminek az egyik végén beöntöd az ételt , hogy aztán csettintésre tökéletes formában legyél. Számít az is, hogyan, miképp, milyen lélekkel ülsz le az asztal mellé.
Nyugodtan, örömmel, vagy kutyafuttában, esetleg oda sem figyelve, miközben a telefont böngészed, kapsz be pár falatot? Vajon hagysz-e magadnak időt elcsendesedni, tudsz-e hálát adni mindazért, ami a tányérodra kerül?