Már említettem, hogy a szokásváltoztatásban időnként akadhatnak kisebb visszaesések. Ami tegnap éjjel történt, számomra szó szerint az volt.
Mentség persze mentorként is mindig akad: az utóbbi napokban ugyanis kissé felbolydult az életünk itthon, mert nagylányom hazajött Párizsból, az örömködések, beszélgetések éjszakába nyúltak. A visszatalálás pedig a konzisztens alvásidőmhöz számomra sem egy pillanat műve olykor. Még akkor sem, ha már évek óta gyakorlom.
Egy ősi, talján mondás szerint viszont aki éjjel, alvás helyett félálomban ténfereg, az a sötétben könnyen az ágy mellé ülhet. Onnan pedig már egyenes, bár kissé hangos út vezet háttal, az éjjeliszekrény üveglapjára. Nem fenyegetésképp mondom, csak úgy megjegyzem, mint lehetőséget.
Szóval, te inkább aludj mert a mellékveséd ilyenkor regenerálódik: tudod, a sokat emlegetett HPA-tengelyed egyik főszereplője. Ez pedig nem csupán a hátadra, de
- a másnapi hangulatodra,
- az immunrendszeredre,
- a vércukorszintedre és
- hormonjaidra is kihathat.
Ja, és a memóriád is jobban működik, ha rendesen alszol – csak mondom, ha véletlen elfelejtetted volna.
Én meg, kösz, jól vagyok. A hátamat is érzem. Glazúr nélkül kétségkívül kissé intenzívebben.