Ha a az egészségtámogató testmozgás a célod, nem elég kizárólag a fizikai állapotodra figyelni. A mentális igényeidet is érdemes szem előtt tartani, amikor összeállítod a programodat.
Miért jutott ez eszembe? Az utóbbi hetek (na jó: hónapok) mentális igénybevételét valószínűleg ennél is sokkal nehezebben éltem volna meg, ha nem vezetem be az ébredés utáni legfontosabb teendőim közé a pár perces reggeli mozgást.
Persze, nem mindig könnyű elkezdeni. Néha hatalmas akadálynak érzem, hogy nekiveselkedjek, és még a több hetes kihívásaim sem mindig motiválnak, amikor ezernyi egyéb dolgot is csinálnék egyszerre. Ez az én egyik óriási elefántom, nincs vita.
De van egy dolog, ami mindig átlendít az ellenállásomon: az érzés, ami utána következik. A feszültség elillanása, a cikázó gondolatok lecsendesedése – ezek a pillanatok megfizethetetlenek.
A mozgás elcsendesíti az elmét. Amikor például hasprést végzek, nincs helye feszültségnek, (naná, bőven elég a légzésemre figyelni) és a gyakorlatok egymás utánisága sem hagy időt képzeletbeli párbeszédek lezongorázására. Tudjátok, azokra gondolok, melyekben ott cammog az a bizonyos sündisznó a létrával.
Tudom, hogy a mozgás endorfint termel, hat a méregtelenítő és a hormonális folyamatokra, a gyulladáscsökkentésre és még ezer és egy jótékony hatása van, de nem erről szeretnék most beszélni. Mert a valódi lényeg az, amit közben és utána érzel – ezt pedig csak te tapasztalhatod meg.
Mentális stressz ellen (is) mozogj minden nap, akár csak néhány percet. Lehet, hogy apróságnak tűnik, de hidd el: napról napra jobban leszel.