Néhány hete megettem egy evőkanál chiamagot. Egyszerre. Nyersen. Annyira elvetemült vagyok ugyanis, hogy mindent (is) magamon tesztelek. Renomémat a tudományért… vagy mi. A chiamag azonban nem viccel. Az első pillanattól kezdve, mármint a szádban is csak dagad, dagad és dagad…és még csak utána indul a show. Nem részletezem. Legyen elég annyi, hogy a folyadékbevitelem aznap drámai módon megnövekedett.
De pontosan miért tettem ezt magammal? Egyrészt azért, hogy neked már ne kelljen. Jó, ez idétlen indok. Az igazi ok az, hogy pontosan tudni akartam, milyen gyorsan halad át az étel az emésztőrendszeremen.
Ez ugyanis nagyon fontos jele a mikrobiomod állapotának. És hiszed vagy sem, bizony a napi, rendszeres széklet még nem garancia semmire.
Sokan azt hiszik, hogy ha minden reggel vagy este megvan a rutin, akkor minden pöpec odabent is. Pedig lehet, hogy ami kijön, az napokkal korábban került be — és közben szépen erjed, táptalajt adva mindenféle hívatlan vendégnek.
Az ideális menetidő nagyjából 12-24 óra. Az ennél lényegesen több a SIBO (kontaminált vékonybél) kockázatát is megnövelheti. Hogyan tesztelhetsz az én módszeremnél okosabban? Egyszerű jelöléssel. Lehet a jelölőd mondjuk főtt kukorica vagy egy kanálnyi szezámmag. Edd meg, jegyezd fel az időpontot, majd figyeld, mikor bukkan fel a túloldalon. De chiamaggal, az Istenért, inkább ne próbálkozz….