Valami lezárul, és valami új kezdődik. Az év vége mindig magában hordozza a lezárás és az újrakezdés lehetőségét. Egy pillanatra fontos lehet ilyenkor megállni, visszanézni, tanulni a tévedéseinkből, majd új lendületet venni. A következő napok sok helyen erről fognak szólni. Számos bölcsességet olvashatsz majd ebben a témában, lesznek dolgok, melyeket adaptálni is tudsz az életedbe.
Nem szoktam kertelni, amikor a velem történtekről írok, most sem teszem. Az idei év sok mindent megtanított nekem, leginkább magamról.
Olyan munkába kezdtem az elmúlt hónapok során, amelybe szívemet-lelkemet adtam, szó szerint benne éltem. Volt, hogy túlvállaltam magam, meg is kellett kicsit állnom, hogy tovább mehessek. Aztán pofon érkezett, nem várt helyről, de jókor, segítve, hogy egy lehetséges hosszú tipródás helyett, még időben igazítsak a kormánykeréken. Számos dolgot kellett magamban átértékelnem, újra gondolnom ahhoz, hogy ráébredjek végre: a valódi hajtóerő számomra már nem mások elismerése, hanem a belső szenvedélyem, a folyamatosan fejlődő tudásom, a tanulni vágyásom és az az önazonosság, ami mellett újra és újra igyekszem letenni a voksomat. Ezt a terhet tehát már nem cipelem tovább.
Bár valójában még van egy rövid kifutási ideje, valami lezárul idén számomra. A veszteséget persze el kell gyászolni, ez nem megúszható, magam is megtettem. Fontos lépések voltak ezek – nem véletlenül változott a mottóm is majd’ másfél év után.
Azonban visszatekintve az elmúlt hónapokra okom van az ünneplésre és a hálára is. Olyan emberekre – részemről elmondhatom, barátokra – leltem ugyanis útközben, akikért végtelenül hálás vagyok. Ők azok, akik nemcsak támogatást adnak, hanem egy irányba is tudok nézni velük, aminél nem sok fontosabbat tudok elképzelni jelenleg. Bizalommal tekintetek tehát a hamarosan beköszöntő 2025-ös évre, miközben izgatottan várom, mit hoz majd a következő fejezet.
Egyébként pedig továbbra is itt vagyok, ahogy eddig is – veled az úton.