„Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha
lazíts egy félórát.”
Ahhoz, hogy a szokásaidat át tudd formálni, először is arra van szükséged, hogy tisztában legyél velük.
Mit gondolsz, ha most végigpörgeted a napjaidat, hány olyan rögzült szokásodra bukkanhatsz, melyek automatikusan működnek nálad? Elárulom, több százra.
Több száz olyan szokásra, amelyek nem csupán a jelenlegi állapotodhoz vezettek, hanem amelyek mentén egyébként épp az a rendkívüli ember lettél mostanra, aki vagy.
Hogyan gondolhatnád, hogy egyik napról a másikra mindezeket félre tudod tenni és újakkal helyettesíteni, anélkül, hogy közben elveszítenéd önmagad? Vannak szokásaid, amelyek most még mankóként segítenek, és ha eldobnád őket, bizony nem csak képletesen, hanem szó szerint is hasra vágódnál.
Szóval, csak lassan: apró, észrevétlen lépésekben, ahogyan annak idején kialakítottad őket. Ha úgy érzed, hogy egyéni segítségre van szükséged a változáshoz, itt vagyok, hogy támogassalak – a saját tempódban. Együtt könnyebbé válik az út.