Már írtam korábban a biofilmekről, a kvázi egyesületbe tömörült patogén flóráról, ma egy olyan nehézfiúról szeretnék beszélni, amelyik igencsak kiemelkedik a patogének közül. A Helicobacter pylori egy olyan baktérium, amely azok közé az ádáz figurák közé tartozik, amelyek képesek eluralkodni a gyomorban és a nyombélben. Igénytelen jószág egyébként: speciális enzimeket termel (például ureázt), amelyekkel képes védőburkot kialakítani maga körül, így fittet hányva a gyomorsavra, vígan randalírozik a gyomor nyálkahártyáján, miközben veszett módon képes elszaporodni még alacsony gyomorsavtermelődés esetén is.
Ha túlságosan eldurvul odabent a helyzet, számos, felettébb kellemetlen, gyulladásos tünetet tud okozni, a kisebb-nagyobb emésztési problémáktól kezdve a gyomorfekélyig, és közvetetten az ő számlájára írható az is, ha a kóros bélpermeabilitás (lyukas bél szindróma) hosszasan elidőzik nálad. A mára igen sok embert érintő gyomorégés illetve a reflux mögött is nagy eséllyel ott ólálkodik.
Az ellene való küzdelmet nem könnyíti meg, hogy viszonylag nehéz elkapni a fickót. A hagyományos gasztroenterológiai tesztek – például a gyomortükrözés vagy a biopszia – önmagukban sokszor kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy teljes bizonyossággal kizárhassuk a Helicobacter pylori jelenlétét.
Arról, hogy mégis miképp tudod felvenni vele a küzdelmet, a következő bejegyzésben olvashatsz.