Van az az állapot, ami azonnali csokit kíván. Ismerős? Na ugye. Az vesse rám az első kocka csokit, aki még soha nem élt át ilyet! (homlok töröl – szerintem most megúsztam az intenzív dobálást)
Tehát mielőtt lerohannád az édességes polcot – aljas rágalom, hisz NYILVÁN nincs is neked ilyen – állj meg egy pillanatra. Lehet, hogy a hirtelen jött vágy mögött nem (csak) az édes íz iránti sóvárgásod áll, hanem valami egészen más: például a magnéziumhiány.
Nem lenne meglepő. A magnéziumhiány ugyanis mára gyakorlatilag népbetegséggé vált – csak épp kevésbé látványos, mint a szív- és érrendszeri problémák. A szántóföldjeink tápanyagtartalma drasztikusan csökkent, így a zöldségek, gabonák magnéziumtartalma is jóval alacsonyabb, mint régen.
És hogy jön ide a csoki? (Gondolom, nem gyalog)
Nos, a csokoládé valóban tartalmaz magnéziumot, ezért is lehet, hogy a tested ösztönösen efelé terel. A másik ok a rögzült érzelmi válasz, de arról talán majd egy másik alkalommal.
Ámde minél édesebb a csoki, annál több magnézium fog kiürülni a szervezetedből, hiszen a benne lévő cukor és adalékok vízhajtó hatásúak és alaposan megterhelik a szervezetedet. Róka fogta csuka.
Na jó, nem foglak kínozni: kapd be nyugodtan azt az egy kocka csokit, aztán figyelj, mert hoztam neked egy napi rutint, ami segít csökkenteni a csokivágyat – és közben feltölti a magnéziumraktáraidat is. Nevezzük az egyszerűség kedvéért csokitlanító rutinnak.