Hétköznapi gondolatok, inspirációk, dünnyögések

Tökéletlenül

Azt gondolod, mindig ilyen tökéletesen színes, inspiratív és tápanyagdús a tányérom? Ugyan, dehogy! Messze nem vagyok tökéletes, nekem is vannak rosszabb napjaim. De mindig tudom, hova lehet visszatérni. Mert jobban érzem magam, ha valódi, színes, gyulladáscsökkentő, tápanyagban gazdag az étkezésem. Azonban mindez korántsem csak erről szól.

Hiszen nem holmi tölcsér vagy, aminek az egyik végén beöntöd az ételt , hogy aztán csettintésre tökéletes formában legyél. Számít az is, hogyan, miképp, milyen lélekkel ülsz le az asztal mellé.

Nyugodtan, örömmel, vagy kutyafuttában, esetleg oda sem figyelve, miközben a telefont böngészed, kapsz be pár falatot? Vajon hagysz-e magadnak időt elcsendesedni, tudsz-e hálát adni mindazért, ami a tányérodra kerül?



Olvasnál még Napi Csandimentort?

A családi legendárium szerint apai dédnagyapám, Csősz István, aki még a vérzivataros XX. század előtt született, reggelente leginkább az előző napi ebéd ...

Dédapám reggelije

Az egészséged kérdése gyakran nem egy újabb diétán, valami újabb edzésformán, esetleg újabb “csodamódszeren” múlik. Sokkal inkább azon, hogy képes vagy-e felismerni ...

Fogyás, mint álomkép

Az ADHD mögött meghúzódó szuperérzékenység árnyoldalairól már volt szó korábban. Ha szuperérzékeny vagy, azt felfoghatod úgy is, mint valami értékes ajándékot. A ...

Az érzékenység ajándékai

Pár órával ezelőtt mélyen magamba nézve elkönyveltem, hogy valószínűleg az idei nyár hátralévő részében sem leszek már távfutó. Nincs bennem keserűség, aki ...

Nem leszek már távfutó

A kutatások szerint idővel mi magunk is éppen olyanokká válunk, mint az az öt ember, akikkel a legtöbb időnket töltjük a mindennapjaink ...

Öt ember átlaga

A krónikus stresszről és a hozzá kapcsolódó krónikus gyulladásról, amely aztán további, szerteágazó tünetekhez vezet, bizonyára sokat hallottál. Igyekszel hát lehetőség szerint ...

Barátod, a stressz