Cöliákia. Bár meglehetősen riasztónak hangzó diagnózis, azt viszonylag kevesen tudják, hogy ez az állapot a teljes népességet tekintve csupán a jéghegy csúcsa. Általában akkor kerül sor erre a diagnózisra, amikor egy hosszú éveken át tartó folyamat eredményeképpen a bélfalon teljes a szöveti roncsolódás. Ez az autoimmun állapot, ahol a glutén fogyasztása a vékonybél szöveteinek károsodásához vezet, az össznépesség nagyjából 1%-át érinti.
A nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS), már jóval a felszín alatt húzódik, sokáig nem is diagnosztizálható. Ez azonban ne tévesszen meg senkit: végső soron a Titanic vesztét sem a jéghegy csúcsa okozta. Az NCGS-nek nem csupán emésztőszervi tünetek vannak a bűnlajstromán: gyakran a bélrendszertől látszólag távol eső tünetek megjelenéséért is felelős. Olyan, szerteágazó, gyulladásos folyamatok történnek ilyenkor a háttérben, melynek tünetként megjelenő eredményeit általában kevesen kötik össze a gluténfogyasztással. Ilyenek például a szorongás, migrén, pajzsmirigy problémák, bőrproblémák vagy épp az izom-, vagy ízületi fájdalom.
Bár ezek a tünetek gyorsan javulhatnak, ha a glutént eltávolítjuk az étrendből, azonban az egyéb életmódpillérek helyreállítása nélkül sajnos nem mindig olyan látványos a javulás, mint ahogy azt várnánk. Hiába, ez sem éppen egy instant megoldás, ráadásul a gyógyulás útját gyakran tarkítják visszaesések is, melyek az egyéb étrendi vagy környezeti toxinok számlájára írhatók.
A BMJ egyik cikke szerint bizonyos esetekben akár 17 év is eltelhet, mire a legújabb orvosi kutatások eredményei beépülnek a mindennapi orvosi gyakorlatba. Ez különösen elkeserítő lehet azok számára, akik például nem cöliákiás gluténérzékenységben szenvednek, és hosszú éveken át várhatnak a valódi orvosi válaszokra.
A kérdés csupán az, hogy te ezidő alatt ráérősen várakoznál vagy inkább saját kezedbe vennéd az egészségfejlesztésedet?