Az édeskömény iránti rajongásom egy barátnőmtől kapott emésztést segítő teával kezdődött. Akkoriban még nem tudtam, hogy tejföl és kenyér nélkül a töltött káposzta sem lesz gond számomra.
Ám ha valakit ugyanúgy elvarázsol ez a kissé kámforos, ánizsos ízvilág, mint engem, az sütve, nyersen, marinálva, párolva, bárhogy képes lesz majd beszuszakolni az étrendjébe, nem csak a magját, de a gumóját és a leveleit is.
Különösen akkor, ha történetesen mediterrán vidékre költözvén már lépten-nyomon hozzáférhetővé válik számára ez az alapanyag.
Az egész arról jutott eszembe, hogy néhány hete, amikor a Canal Grandenál sétáltam és vettem friss édeskömény gumókat, a helyiek megosztottak egy érdekes megfigyelést.
Az édesköményeknek ugyanis szerintük ivaruk is van. Na jó, nem feltétlen olyanfomán, ahogy nekünk, de tény, hogy vannak a helyiek által fiúnak mondottak, melyeket elsődlegesen nyersen, míg a lányokat sütve, főzve, párolva optimálisabb fogyasztani.
Hogy hogyan különböztetheted meg őket? Mi sem egyszerűbb. (na, jó én könnyen beszélek, de hamarosan te is úgy fogsz)
A gumón látható a különbség.
• Vannak a keresztirányban csíkozott, lazább rétegekkel rendelkező lánygumók, amelyek úgy néznek ki, mint te, amikor a köntösödet húzod össze sietve magadon. Őket sütve, főzve, párolva érdemes fogyasztanod.
• Az egymást szorosan fedő, függőlegesen csíkozott rétegekkel ellátott fiúgumók nyersen, vagy marinálva a legfinomabbak. Te melyik változatot szereted jobban?