Ami leginkább be tud zavarni a pihentető éjszakákba, az a késői vacsora. Általában célszerű minimum 2-3 órával a tervezett lefekvési idő előtt befejezned az utolsó étkezést – az, hogy ellenkező esetben a mondás szerint vaddisznókkal álmodsz, még a kisebbik probléma.
Tudtad, hogy régebben az úri népek miért aludtak olyan, a mai szemmel rövid ágyakban? Bizony, a késői, ráadásul jó nehéz vacsorák okán. Hogy ne történjenek – időnként tragikus – refluxos balesetek, szinte ülve aludtak. Ehhez pedig tényleg felesleges lett volna két méter hosszú ágyakat készíteni.
A testednek szüksége van arra, hogy pihenjen, ám ha az emésztési folyamataid túl aktívak, az remek recept a forgolódáshoz. Vannak azonban állapotok, amikor – legalábbis átmeneti stratégiaként – az éjszakai vércukoringadozással is kezdeni kell valamit, hogy ne csak az elalvás, de az átalvás is könnyű legyen.
Erre szolgál a következő tippem: Az elalvás előtt 2-3 órával elfogyasztott vacsorádat lefekvés előtt megfejelheted néhány falatnyi (vagy akár kortynyi), szénhidrátdús, zsírral vagy fehérjével kiegyensúlyozott alvástámogató mininasival. Mire gondolok? Pár szem bogyós gyümölcs egy-két kanál kókuszjoghurttal, esetleg egy-két kortynyi alaplé is kerülhet egy falat – és tényleg, valóban csak egy falat! – quinoalepény mellé. Vagy egy pici banáncsinta, és a kedvencem: apró, kókusztejes kölesgombóc.