Tegnap éjjel nem aludtam jól. Általában villámgyorsan elalszom villanyoltás után, most azonban sokáig forgolódtam. Talán már te is tapasztaltad, roppant csalóka ilyenkor az időérzék. Mert bár úgy éreztem, órák teltek el, miközben grillcsirkét játszottam, az órám szerint alig negyed óra múltán mélyálomban voltam. Valami azonban mégsem stimmelt: lefekvéskor nem éreztem jól magam, az alvásom sem volt pihentető, hajnalban pedig felriadtam.
Mentorként tudom, hogy ezt a kortizollöket művelte velem, a leesett vércukorszintem okán, és persze lépcsőházi filozófusként akkor pörgettem vissza az előző napomat, amikor hajnali fél négykor tudatos légzéssel lettem úrrá a mellkasomon ücsörgő, komisz adrenalinkoboldon. Későn ebédeltem, meglehetősen szűken mérve a szénhidrátot, a vacsorát pedig nemes egyszerűséggel kihagytam.
A hosszú időablak működik. Sokaknál. Számos egészségügyi kihívásra ad adekvát választ, támogatja az anyagcsere rugalmasságát és javítja az inzulinérzékenységet is. Azonban nem mindenkinél és nem minden állapotban jó. Ha például változókorban vagy, a tested érzékenyebben reagálhat az efféle mutatványokra, különösen akkor, ha nem szoktatod hozzá apránként a hosszabb böjthöz. A hormonjaid, például az ösztrogénszint változása is befolyásolhatja a vércukorszint-ingadozásokat. Ezért is fontos, hogy figyelj a tested jelzéseire, mert ami másnál bevált, az nálad akár problémát is okozhat.
Ha tapasztaltál már hasonlóan nyugtalan éjszakákat, vagy itt-ott döccen az az életmód-változás, keress bizalommal! Együtt feltárhatjuk, hogy a táplálkozásod, az alvási szokásaid és a tested jelzései hogyan hatnak egymásra – és miképp találhatod meg a saját egyensúlyodat. Konzultációim során személyre szabottan segítek megtalálni a számodra legmegfelelőbb utat.
Jelentkezz állapotfelmérésre és konzultációra ezen az emailcímen: csandimentor@gmail.com