Vannak helyzetek, amikor elbeszélünk egymás mellett, miközben azt érezzük, hogy elönti az agyunkat a lávaként fortyogó, vörös köd. Ismerős? Naná! (persze én csak a saját nevemben beszélhetek… khm.)
Ez bizony érzelmi stressz a javából. Ilyenkor a leghasznosabb, amit adhatsz magadnak: az idő. Ismered a TIME-módszert? Ez egy egyszerű, mégis nagyon hatékony eszköz az érzelmi reakcióid áthangolására.
- T – vagyis Tarts szünetet
Amikor robbannál, (de leginkább akkor, még mielőtt robbannál), tarts egy rövid szünetet. Néhány lélegzetvétel is elég lehet. Hosszan, finoman fújd ki a levegőt.
- I – vagyis Ismerd fel az érzéseidet
Csak figyeld meg, itélkezés nélkül mit érzel most, anélkül, hogy azonosítanád magad ezzel. Hagyd a címkéket. Ahelyett hogy azt mondanád: “feszült vagyok”, fogalmazz inkább valahogy így: “feszültséget érzek”. A szavaidnak, hidd el, hatalmas erejük van.
- M – vagyis Mondd el
Őszintén oszd meg a másikkal, amit gondolsz vagy érzel, használj ehhez „én-üzeneteket”. Kezdheted mondjuk így: „Nekem úgy tűnik, hogy…” vagy például így „Én így érzem…”
- E – vagyis Együtt keressetek megoldást
Tedd fel a kérdést: „Hogy tudnánk szerinted ezt megoldani?” vagy „Mit gondolsz, mit tehetnénk?”
Elmondani persze könnyű, tudom. Hogy zsigeri szokásoddá váljon, az meglehetősen hosszú gyakorlás eredménye. De képes vagy áthuzalozni magad. Erről szól a neuroplaszticitás.