Mit jelent valóban változtatni?
Nem csak más élelmiszert választani – hanem időnként átgondolni, hogy mi van a választásaink mögött.
A Szokásformáló sorozatom ezt a kérdést járja körül. És mi mással s kezdhetném, mint azzal, ami a legtöbb asztalon naponta helyet kap: a kenyérrel.
Meglehet, hogy népszerűtlen leszek sokak szemében, mert tudom, hogy ez nem csupán érzelmi, de kulturális kérdés is. A kenyér, mint szénhidrát, akkor sem megoldás sok esetben a bélrendszeri diszbiózisban érintetteknél, ha hosszan kovászolt. Különösen igaz ez azokra, akik már az autoimmun spektrumon vannak.
Gyakori félreértést szeretnék eloszlatni: a hosszú fermentálás csupán emészthetőbbé teszi a kenyeret, illetve a fitinsav-tartalma is csökken. Ám a glutént, amely a krónikus bélpermeabilitás egyik jelentős hozzájárulója, nem fogja teljesen megszüntetni, akkor sem, ha egy részét lebontja. Marad még benne bőségesen elegendő ahhoz, hogy az arra érzékenyeknél galibát okozzon, vagy fenntartson krónikus állapotokat. Ilyenkor még az is számíthat, ha csak egyszer-kétszer becsúszik valami, amiben van glutén – a hatása ugyanis nem mindig múlik el gyorsan. A szervezeted egyes kutatások szerint akár hónapokig is dolgozhat azon, hogy ismét helyreálljon.
Messze nem vagyok tökéletes, időnként nekem is meggyűlik a bajom a választásaimmal. A helyzet az, hogy a szokásformálás, illetve a szemléletváltás nem mindig kényelmes. Halkan jegyzem meg, hogy orvostól orvosig járni, illetve visszatérő tünetekkel küzdeni sem az.
Mentorként azonban itt vagyok, hogy segítselek benne. Saját példámmal és persze botladozásaimmal mutatva, hogy a szokások újraírása folyamatos feladatot jelent. Mindannyiunknak.
Ha úgy érzed, hasznos volt számodra ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is.