Sejtjeid, szerveid táplálása elsődleges fontossággal bír a hőn áhított homeosztázis szempontjából. Sokan ezért hajlamosak még akár túlzásba is vinni a vitamin- és ásványianyag fogyasztásukat, mondván, minél több, annál jobb.

Az előzőekben az optimális vaspótlással foglalkoztunk, ezúttal pedig beszéljünk kicsit a kalciumról.

Kalcium

Ezt az ásványi anyagot sem ajánlott kalciumkészítményekkel, kommersz multivitaminokkal, vagy pezsgőtablettákkal pótolnod. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis nem csökkenti sem a csonttörések, sem a csontritkulás kockázatát, cserébe’ viszont akár még növelheti is. Talán hallottad már, hogy a csontritkulás megelőzésére voltaképpen nem is kalciumot kell szedned, hanem D-vitamint, illetve a vele szinergiában működő K-vitamint és magnéziumot.

Tudom-tudom. Az 1950-es évek óta nemzedékek nőttek fel azon a jelmondaton, miszerint a tej élet, erő, egészség, ám ha kicsit megpiszkálod, hogy milyen érdekek mozgatják ezt a bősz kalciummániát, nem túl meglepő módon az akkortájt éppen fellendülő tejiparral fogod szembetalálni magad. Halkan jegyzem meg, hogy miközben a cikkhez illő kép után kutattam, tengernyi tejes-sajtos fotón kellett átverekednem magam.

Az ipari tejfogyasztáson túl a szervezetedbe tabletták, porok formájában bevitt kalcium sem túl bölcs döntés. A túl sok kalciumbevitelnek ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy képes meggátolni a vasfelszívódást. Hogy kicsit mélyebben átlásd, miért jelenthet problémát a kalcium felhalmozódás nyomán megjelenő elégtelen vasfelszívódás, elég talán annyit elmondanom, hogy az esetlegesen fellépő vashiány megakadályozza a tiroxin aktív pajzsmirigyhormoná alakulását a szervezetedben. Talán már sejted, hogy ez a menet végén masszív pajzsmirigy-alulműködéshez vezet.

Mindezek mellett a kiegészítőkkel történő kalciumbevitel veszélyes lehet a szív- és érrendszeri kockázatok, ízületi problémák szempontjából is. A lágyszövetekben lerakódó kalciumot gyakran érelmeszesedés néven szokták diagnosztizálni.

Ha teszel egy próbát és az étrendedből eliminálod az ipari tejet és tejtermékeket, valamint a finomított szénhidrátokat, a zöldségekből és magvakból bevitt kalcium lényegesen hatékonyabban szívódik fel, ezáltal pedig – tádááám! – nincs szükséged pótlásra. Pótlás helyett tehát inkább valódi ételekkel igyekezz a kalciumszükségletedet kielégíteni. Melyek ezek?

Az apró, csontos halak rendszeres fogyasztásával, a terápiás alaplé étrendedbe való beépítésével, valamint, ha jócskán pakolsz a tányérodra minden étkezésnél párolt vagy nyers zöldleveles zöldségeket, a megfelelő kalciumszükségletedet könnyedén fedezni tudod. A mandula, a mángold, a bordáskel, az édesburgonya, a brokkoli és a tojássárgája, a szardínia, a szezámmag vagy a tahini mind-mind kalciumban gazdag ételek, fogyaszd őket bátran.

A másik oldalról – mármint a túl alacsony kalciumszint felől közelítve – érdemes tisztában lenned azzal is, hogy az egyes ételekben lévő oxalátok megakadályozzák a kalciumfelszívódást. Hogy mi fán teremnek ezek az oxalátok?

Röviden azt érdemes róluk tudni, hogy az antitápanyagok népes családjába tartoznak. Az antitápanyagok olyan természetes toxinok, melyek a növény védekezőképességét segítik, ám ezzel egyidejűleg képesek megakadályozni bizonyos mikrotápanyagok hatékony felszívódását is a szervezetedben. Nagy részüket egy optimális bélrendszeri egyensúly állapotában megfelelő konyhatechnológiai eljárással gond nélkül fogyaszthatod, ilyenkor bónusznyereségként elkönyvelheted azt is, hogy serkentik az immunrendszeredet. Ám az egyensúlyi állapotából kibillent szervezetnél mindenképp egyéni mérlegelés szükséges, megfelelő előkészítés nélkül pedig az oxálsav képes károsítani a bélfalat, miközben kalciummá kikristályosodva még vesekövet is okozhat. Ezeket az oxalátokat elsősorban a gabonákban, hüvelyesekben, dió- és mogyorófélékben, illetve kisebb mennyiségben a spenótban, a petrezselyemben és a céklában találhatod meg.

Ha már az optimálistól eltérő kalciumszintnél járunk, fontos megemlíteni, hogy az alacsony vagy elégtelen gyomorsavtermelés is alacsony kalciumszintet eredményez, mivel gyomorsav szükséges a kalcium felszabadításához. A megoldást azonban itt sem a kalciumpótlás, hanem a gyomorsavtermelés helyreállításának stratégiája jelenti majd.

Ökölszabályként végezetül elmondható, hogy  általában nincs is szükség kiegészítős kalciumpótlásra. Ha mégis szükséges pótolni orvosi javaslatra, (bár ez leginkább idős korban fordul elő) válaszd mindig a szerves formát, mint amilyen például a kalcium-citrát vagy a kalcium-glicinát. A K- és D-vitamin pótláson túl pedig figyelj arra is, hogy ne magnéziummal kombinált készítményt válassz, mert ez a két mikrotápanyag igencsak tülekedik a felszívódásért vívott versenyben, gyakran a magnézium rovására. És ezzel megint nem te fogsz jól járni, de a magnézium már megint egy másik történet…