Arról már írtam, hogy a megfelelő emésztéshez miért elengedhetetlen fontosságú az, hogy evés közben lassíts és minden esetben jól rágd meg a falatot.
A tényleges emésztésed azonban a szájüregednél jóval feljebb, tulajdonképpen az agyadban kezdődik. Az orrod vagy a szemed jelzést küld a szürkéknek odaföntre: „Figyi, itt valami finom dolog készülődik”, és az előtted lévő étel illatára, látványára beindulnak a szervezetedben az emésztési folyamatok.
A szájüreged megnedvesedik, vagyis összefut a nyál a szádban. A nyálban található lipáz- és amilázenzim-csapatok immár teljes menetfelszerelésben, ugrásra készen várják, hogy nekiessenek a menetrend szerinti falattal érkező szénhidrát és a zsír előzetes lebontásának.
Az idegrendszered persze egyéb módokon is rácuppan az emésztési folyamatokra, hiszen elég, ha arra gondolsz, hogy az emésztési panaszok hátterében meglehetősen gyakran nem más, mint a krónikus stressz áll.
Az autonóm idegrendszered közvetlenül az emésztést is irányítja. Amikor a szimpatikus ága kerül túlsúlyba, vagyis érkezik a para, meg az üss vagy fuss, értelemszerűen nem igazán érsz rá nyugodtan emészteni.
Az idegrendszerednek 3 ága is veled együtt ül asztalhoz az ebédnél (jó vicc, hát hova is mennének közben?):
- A központi idegrendszered irányítja az étvágyadat, az étkezéssel kapcsolatos viselkedésedet, valamint az érzékszervi reakcióidat is az elfogyasztott étellel kapcsolatban. Szóval, ha nem szereted a tökfőzeléket, őt okold.
- A perifériás idegrendszered az izmaidat működteti: így tudod az étel fizikai magadhoz venni, illetve megemészteni.
- Az enterikus idegrendszered a bélrendszeredben helyezkedik el, kissé távolabb a többiektől és képes befolyásolni az érzelmeidet és az általános, idegrendszeri állapotodat is.
Fontos megjegyezni, hogy az emésztésed hatékonyságát nemcsak a nyugodt, stresszmentes környezet és a lassú evés segíti. De erről még lesz szó..