Reggeli gondolat-ébresztő: A mai nap a tegnapi “majd holnap megcsinálom” ígérete.
(Sadia Badiei)
Bármit is halogatsz, csak láss neki, meglátod, nincs is szebb a túlesésénél. Ugye tudod, hogy a mai napnál, a mostani pillanatnál alkalmasabbat, tökéletesebbet úgysem találsz?
Micsoda remek motivációs mondatok, nem igaz?
……………………..
Nekem aztán ne mondd, hiszen pontosan tudom, milyen érzés estéről estére újra elhatározni azt, hogy majd holnaptól változtatok. Étkezésen, testmozgáson, konzisztens elalvási időn, és még mi mindenen…! Este még bitangul könnyű őszintén hinni, hogy másnaptól majd valóban szakítok időt ellazulásra, önmagamra, egy levélre, olvasásra, tanulásra…
Nem fér bele minden egy napba, a hosszas halogatást követő lelkifurdalásból fakadó túltervezés pedig borítékolható. Pedig milyen szépen mutat a naptárban az a másnapi terv, szinte percre lebontva! De ismét eltelik egy nap, és jön a cudar felismerés: megint vesztettem. Önmagammal, az elvárásaimmal, azzal a képpel szemben, ami a jobbik énemről él bennem. Egy darabig még magamhoz ölelem a reményvesztés előtt a végtelen újratervezést.
Aztán nagy levegő. Élek. Lélegzem.
……….
Bármit is halogattál eddig, az a múltad volt, most csak láss neki újra. Mert a mai napnál, a mostani pillanatnál alkalmasabbat, tökéletesebbet úgysem találsz.