Sokszor nekifutottál, de most végre sikerült. Kerülöd a cukrot, mentes sütiket, szénhidrátcsökkentett- vagy zsírszegény nasikat eszel. Amik egész finomak. Ugye?
Mondok valamit, ami kevésbé lesz kedvedre való. A legtöbb mentes süti fogyasztásával valójában nem szakítasz a régi szokásaiddal, a helyettesítéssel csak álcázod azokat. Bár ideig-óráig segítséget jelenthet, hosszú távon mégis a hozzászokást kockáztatod.
Miközben ugyanúgy megmarad nálad a sütikkel, édes falatokkal való jutalmazás,
a szénhidrátvágy,
a „megérdemlem” érzés. És persze gyakran túlzásba is viszed, mert mentes, tehát eheted.
De a szokásaid valójában nem változtak. A viszonyod az ételhez, az étkezéshez nem változott.
A valódi hiányérzet, ami a nassolás mögött rejlik (a stressz, az unalom, a harag, a feszültség, az önszabotázs) még mindig ott van benned. Mert a tested igényeit elválasztottad a lelki és mentális szükségleteidtől.
Mi történne, ha nem keresnél pótlékokat, hanem tényleg elengednéd a napi sütizést? Mi maradna számodra helyette?
Erről is beszélgetünk majd, ha velem dolgozol.