Százhárom év. Ennyi idő alatt már összeszedhető némi élettapasztalat. Doktor McGarey saját bevallása szerint olyan “nektárból” merített életének valamennyi nehéz fordulópontja előtt, amely nekünk, magunknak is rendelkezésünkre áll.

Harinak ez a könyve hónapok óta ücsörgött már a polcomon. Végül kíváncsiságból kezdtem bele, mert a közelmúltban sorra bukkantak fel olyan videók, amelyek az eredetileg cukorbetegek számára fejlesztett, különböző fogyasztó gyógyszerek hatékonyságáról szóltak. Gyakran orvosok támogatásával is.

Olyan jó lenne, ha nem küzdenénk állandóan a magunk előtt tolt feladatokkal, hát nem? Ha több időnk lenne azokra a dolgokra, amelyektől igazán boldognak és hasznosnak érezzük magunkat és kevesebbet kellene fecsérelni afféle “nemszeretem” dolgokra…

“Érdekes, hogy a mák története a cukornádéhoz hasonlóan alakult. Mindkettő gyógyszerként kezdte pályafutását és szenvedéllyé váló élvezeti cikk lett belőle.”

Sokan, sokféleképpen, számos dolog miatt szoronghatunk. Történeteket gyártunk, olykor halálra rémítve mgunkat, sémákban gondolkodunk válogatott képek, gondolatok cikáznak előttünk olyan intenzitással, hogy nehéz belőle kilátnunk, a valóságot pedig mindeközben valamiféle görbe tükrön át szemléljük.

Az imposztorszindrómáról már korábban is írtam – nem volt tehát újdonság számomra, hogy érintett vagyok a témában. Sandi Mann könyve mégis tudott újat mondani számomra.

Ha érdekelnek a pszichoszomatikus összefüggések, vagy ha szeretnéd mélyebben megérteni a betegségek lelki hátterét, akkor hasznos olvasmány lehet számodra.

Judith Finlayson könyve számos izgalmas és megdöbbentő dolgot tartalmaz, zigótakortól az elmúlásig. Ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogy az öröklődés nem sorscsapás, hanem lehetőség, akkor ez a könyv neked is szól.

Máté Gábort olvasni számomra soha nem volt egyszerű műfaj. Ha tanácsolhatok valamit, még véletlenül se a lefekvés előtti órákra időzítsd.

„Élj úgy, mintha már leélted volna egyszer az életedet, és az előző életedben ugyanolyan rossz döntéseket hoztál volna, mint amilyenekre most készülsz.”

Az Elveszett kapcsolatok a mentális egészség mibenlétét, a depressziót és annak gyökereit tárgyalja, az érzelmi és társadalmi kapcsolatok elvesztését, valamint a modern világban tapasztalható elidegenedést járja körül.

Hogyan hat a multitasking, az alváshiány, az utóbbi évtizedek életmódbeli változásai és a közösségi média az agyunkra, illetve miként törhetünk ki a figyelemcsapdából?

Az evészavarok és súlyproblémák hátterében meghúzódó önismereti, önértékelési történettel a legtöbb érintett általában tisztában van, jól-rosszul próbál is megküzdeni vele.

Vallomással tartozom. Imposztorszindrómás vagyok.

A könyv briliáns szókimondással és fergeteges humorral fűszerezett térképet ad a kezedbe legbensőbb folyamataidról, egyben iránytűt is a megfelelő emésztéshez.

„Megmutatja az a külső rendesen – ha megfigyeljük -, hogy milyen belsőt takar.” (Euripidész)

“A belek minden betegség forrásai” Hippokratész

„Az erős önkontrollal rendelkező emberek kevesebb időt töltenek kisértést jelentő helyzetekben. Könnyebb kerülni a kisértést, mint ellenállni neki.”

„Mindig van valamilyen stressz, tehát annak van csak értelme, hogy megpróbáljuk azt hasznossá tenni a magunk és mások számára.” (Selye János)

Hogy mennyire nehéz a legapróbb, berögzült szokásainkon is javítanunk, ráadásul ezt még hosszabb távon megtartanunk is, azzal szerintem mindenki tisztában van, aki valaha is próbálkozott ilyesmivel.

Nem tudom, te miként vagy ezzel, én, bevallom, kifogásgyártásban időnként szédítő csúcsokat vagyok képes döntögetni. Pedig, ha jobban belegondolunk, egy kifogásokkal teli élet gyakorlatilag egyetlen dologhoz vezet: a középszerűséghez.

„Az emberek olyanok, akár az ólomüveg ablakok. Ha süt a nap, szikráznak és ragyognak, de ha leszáll a sötétség, csak akkor látni a szépségüket, ha belülről árad a fény.”